A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)
Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)
sa ott öt óra hosszat, és kiabálja ki, hogy jöjjenek és segítsenek rajta. Ha így sem lehet ellátni a baját, akkor szép vigyázatosan emelje fel és ültesse le, de ne bántsa, és adjon rá új ruhát és egy zacskó költőpénzt, és küldje el valami vásárra, és ha ott sem lehet ellátni a baját, akkor segítsen rajta ezer ördög. A HÁZASSÁG MEGSEMMISÍTÉSE IMPOTENCIA KÖVETKEZTÉBEN A házasság megsemmisítését, s ezáltal az új házassághoz való jogot a nők a férj tehetetlensége alapján kérhették. Ha a férjre rábizonyult az impotencia ténye, hosszas eljárás után lehetőség nyílt a házasság felbontására. A XVI-XVII. században nagy jelentősége volt a szigorú egyházfegyelemnek, mely a közösségek erkölcsi életének legfontosabb szabályozójaként működött. Gyökere a középkorba, a világi és egyházi bírói hatalom összefonódásához nyúlik vissza. A reformációt követően az egyházi ügyekben illetékes világi testület, később a presbitérium gyakorolta a lelkész vezetésével a fegyelmi bíráskodást a református egyházban. A hatáskör a XVI-XVII. században igen széles volt, de leginkább a családi élet védelmében avatkoztak be az emberek életébe. A reformátusok részére Somorjai János által 1636-ban összeállított szabályrendelet abban az esetben biztosít lehetőséget a házasság felbontására, ha a férfi hét esztendeig is erőtlen /impotens/, s „az ollyaténoknak feleségek, nem akarnak toeb ideig szenvedni, és nem merik magokat szerentséltetni, és kévánnak férjuektol el válni, az Egyházi Szent Széken, a koezoenséges itéletboel el választyuk oeket egymástul." A férfi addig nem nősülhet meg ezek után, míg nem érzi férfiúi erejének javulását, meggyógyulását, „az ép asszony állatnak pedig szabadsága vagyon az Urban a'férhez menéshez.' A házassági bíráskodást Mária Terézia a protestánsok kezéből kivéve, a katolikus egyházhoz utalta. II. József 1783. évi házassági rendelete is lehetővé tette a válást erőtelenség esetén, de előtte a reformátusok részére egyházi békítő kísérleteket írt elő. Ha ezek a békítő kísérletek eredménytelennek bizonyultak, ekkor kérhette a csalatkozott házastárs a világi törvényszék előtt a házasság semmissé tételét. Gazdag, kiaknázatlan forrásul szolgálnak a vizsgált téma szempontjából az egyházi jegyzőkönyvek. A széki református egyházmegye válóperes jegyzőkönyvéből az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár közöl - az impotencia, impotens, erőtlenség szócikkeiben - idevonatkozóan figyelemreméltó adalékokat. 468 p A pp 1986, 184. Ilyen körülmények között fokozottan felértékelődött a férfiak nemző ereje, s a tehetetlen férfi a gúnyolódás célpontja lett. 469 KOSA L.: Egyház, társadalom, hagyomány. Societas et ecclesia. A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület Kiadványai 1. Debrecen, 1993. 24.; ILLYÉS 1941. 470 S AMORJAI 1636, 120. A parázna házastárstól is engedélyezte az egyház az ártatlan személy elválását, s lehetővé tette újra házasodását is. - SAMORJAI 1636. 121. 471 vö.: TÓTH 1875, 126-127. 472 ERDÉLYI MAGYAR SZÓTÖRTÉNETI TÁR 1992. III, 1993. V. - Nagyon hálás, sok tanulsággal járó, izgalmas feladat lenne ennek a -jelzetek alapján - terjedelmében is jelentősnek tűnő anyagnak a feldolgozása, hiszen egy jól körülhatárolható terület, az erdélyi Mezőség központját jelentő, a XIII-XVIII-ban jelentős sóbányái révén, kiváltságolt mezővárosnak számító Szék, és a vidék jelentős magyarlakta településeinek történeti, társadalomnéprajzi sajátosságaira derülne fény az emberi élethez fűződő szokások eme szeletének feldolgozása révén. A néprajzi szakirodalomban mindmáig nem született részletes, megbízható forrásokon alapuló feldolgozás a parasztság köréből a válás okairól, elterjedéséről. Szórványos történeti adatok alapján általában a XVIII. sz. végétől, a protestáns egyházfegyelem lazulásától datálják a válások számának szaporodását az evangélikus és református lakosság körében. A széki református egyházmegye 415
