A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

mérges növények voltak: beléndek, gönye /bryonia/ gyökere, s különösen a hírhedt mandragóragyökér, /Mandragora officinarum/ amelynek erotikus, a potenciát csodálatosan megnövelő, izgató hatásában évezredeken át hittek az emberek. Már az ótestamentumban Lea felhasználja, hogy Jákob kihűlő érzelmeit ismét megnyerje. A középkorban főként a németeknél rendkívüli használatban volt, vándorárusok kereskedtek vele, és drága pénzért árulták Alraunwurz néven. Számos hiedelemtörténet terjedt el megszerzésének körülményeiről is.

252 Romániában ma is él a mandragóra kultusza. A szerelem /termékenység/ és a jólét forrásának tartják.

253 Nálunk a nemi erő fokozására használt növények között a parasztságnál nem említik a források a mandragórát. Figyelemreméltó, hogy Melius Herbáriuma sem szól ilyen vonatkozásairól, pedig amint Szabó Attila megjegyzi a könyv jegyzeteiben, az emlékezetben még mindig makacsul élnek az idevonatkozó babonák.

254 Az európai mandragóra-hiedelmekhez hasonló népi magyarázat sok növényhez kapcsolódott. Számos növényi gyökeret használtak a mandragóra helyettesítésére.

255 Ilyen volt nálunk a nemi erő megkötése elleni amulettként viselt és belsőleg is alkalmazott földitök /Bryonia/ gyökere. Ahogy az Ars Medica írja: „Földitöknek gyökerét azzan [azon]valaki vele hordozza, minden varázslóstul jó. "

256 Nemzésre való elégtelenségről pedig „Fekete földitöknek gyökerét süsd meg parázsban, törd meg, avagy csak ugyan úgy sóval és borssal hintsd meg, add azt önni." Nálunk Berde K. a nemi tehetetlenség /Impotentia coeundi/ belsőleg használt növényi orvosságai között említi: a bakzófüvet, kankalint, kosbort, kendervirágot, kutyatejet, petrezselymet, pimpinellát, szederágat, tüzesliliomot, vadrózsa termését, zellert, zsályát. 58 Berde K., szerint országszerte a legismertebb a kosbor /Orchys morio LJ gyökere, amit sörben, cukorban vagy valamiféle bájitalban adnak be a rendszerint mit sem sejtőnek. Pécs környékén a sokácok között ez megszokott farsangi tréfa.

259 Székelyföldön baszapurdénak vagy baszakurdénak nevezik a kosbor gyökerét, illetve az azzal készült bájitalt. Ennek értelmét világosabbá teszi, hogy ugyanott a baszagurda névvel különböző természetű, de nagy lelkiizgalmat okozó dolgokat neveznek.

260 Csapó Józsefnél Vitéz-fü, Kosbor-fü, Agárfü, Agármony-fü néven szerepel, - de a felhasználására vonatkozó néphitet még jobban kifejező - Nöszö-fü, Embererö, Satyrium néven is említi.

261 Ismeretes a növény „Meresztő fű" néven is: ,Mazlagh fyw , merezthewfy, nőszőfű, satyrion"

262 Ezek ismeretében minden bizonnyal kosbort takarhat az egyik simontornyai boszorkányperben „Fasz meresztő /w"-nek nevezett növény. 1714-ben Herczegh Istvánné, Lengyel Katalin bába leányát, Herczeg Mariskát kérdezték tanúként a perben, hogy „Az 252 MAGYARY-KOSSA 1931,111. 195-196, 381-383.; RATSCH 1994, 136-145. 253 RATSCH 1994, 142. 254 MELIUS 1979, 186. Szabó T. A. valószínűleg a románság köréből az erdélyi magyarsághoz leszivárgott idevonatkozó hiedelmekre gondol. (SZABÓ 1979, 391) 255 RATSCH 1994, 144. 256 VARJAS 1943,317. 257 VARJAS 1943,315. 258 BERDE 1940, 174-175, 219-220. 259 BERDE 1940,220. 260 Uo. 261 CSAPÓ 1988. 297-298.; Magyary-Kossa a régi magyar gyógyszernevek között szintén említi, Csapóra való hivatkozással - Embererö néven -, megjegyezvén, hogy mai neve agár kosbor, /Orchis morio LJ, s hogy az „embererö kifejezés egészen jól érthető, mert a növénynek hajdanában a potentia virilis-t fokozó hatást tulajdonítottak."MAGYARY-KOSSA 1929, II. 253. 262 TOLDY F.: Újabb adalékok a régibb magyar irodalomtörténethez. Értekezések a nyelv és széptudományok köréből. 1. szám, 1871. 74.; Vö.: MAGYARY-KOSSA 1929, II. 266. 394