A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Vajda Mária: „Amely férfinak az arany szeget megkötik” (Szexuális szokások a magyar néphagyományban)

1723-ban, a ládányi /Bihar mV Hangyás Jánosnéra azt vallják, azt mondja magáról, hogy „olyat tud csinálni a férfinak, hogy egy csép férfisága sem leszen." Egy másik asszony, a „bűjös-bájolkodással" vádolt Kolozs megyei Oltyan Onya 1730-ban viszont tagadta, hogy boszorkány lenne, s határozottan állította, hogy a vádlót, Vallye Simont 95 , férfi természetében meg nem kötöttem." Egy 1737-es szegedi boszorkányperben azt vallják a tanúk, hogy a vádlott Túrós Istvánt 96 megkötötte, leányát nem vette el feleségül. 1743-ban Zala megyében az anyós, Dógos Jutka, több tanú vallomása szerint megelégelvén veje, Pálffy Pál - korához képest - túl aktív nemi életét, „kért ollyan czérnát, melly a kakas heréléskor megh marad, [...] azért, mivelly a veje mostis gyermeket csinál a maga feleségének, avval megh cselekszi hogy töb gyermeke ne légyen, és a feleségéhez ne férjen,[...] „ s a vő „ az idötül fogva betegh, miulta a napa a czérnát kereste, a mint azon betegh ágyában két nap héján hat hét97 re meghis holt." Hogy mit csinált az anyós azzal a cérnával, - a meghalt férfi fiától hallotta az egyik tanú. Eszerint: "ollyas czérnát vart az attya lábra valójában, mellyel az kakast midőn heré98 lik bé várják." A megrontott férfi 28 esztendős fia azt is vallotta, hogy apja a boszorkánysággal vádolt Dógos Jutka leányát öt esztendővel azelőtt vette el feleségül „[....] attyára már két Esztendőiül fogva mindenkor haragudott Dogos Jutka s nemis szollott ugy mint köllett volna véle. " A vésztői Szabó Ferencné Csülök Borka is képes volt a tanúvallomások szerint a férfi nemző erejének elkötésére. Az asszony pestishalálban elhalt lányának a férje, Nagy István 1748-ban így vall korábbi anyósa ebbéli ténykedéséről: A Fatensnek első Feleségbe levenn Szabó Ferencnenek a Leánya, élt velle a Fatens Hazassagbann, mintegj két esztendőt és kilencz hónapokat, es mind az idő alatt nékik Gyermekek nem lett, holott: mind a kettenn Felesegestül egessegessek voltának és sokann olljaténn vélekedéssel voltának felölök hogj azért nem leszenn Gyermekek hogj el kötötték de a Fatens minthogj meg Iffju volt nem gondolkodott ugj, hogj el kötötték volna. Annak utanna a Feleségbe meg halalozvann a nagy Halalbann, tsak hamar érzette magában a Fatens nem ugj vágjon a természetibenn mint volt annak előtte, mindazáltal esztendővel valamivel bővebb üdö el telvénn, mostani Feleseget Kecskeméti Pap Évát Feleségül el vette, és akkoronn kivaltkeppenn magabann érzette a Fatens, hogj roszszul vagjonn, és a Feleségbe is tudta, de eök azt senkinek sem mondották. Egj üdő tájbann ment a Fatens Feleségbe Szabó Ferencznehöz, az első Férjétül maradott karonn ülő Ferjfiui Gyermeketskejevel és akkoronn mondotta Szabó Ferenczné a Menyetskének Nó úgj nézz ennek a Gyermeknek a szeme közzé, hogj ennél több Gyermeked nem lészenn haza menvénn a Menyetske, mingjárt a Férjenek és a Napának meg beszellette, akkoron osztánn Iffju N. Istvann is, szemeremmel meg beszellette maga maga Nyavalljajat is Édes Annyanak ezt mondvánn, Bizony Anyám Asszonj, ha én igj 100 leszek soha minékünk Gyermekünk nem leszenn; 94 KOMÁROMY 1910,321. 95 KOMÁROMY 1910,433. 96 REIZNER J.: Szeged története. /Szeged, 1901/ IV. 525. 97 SCHRÄM 1970, II. 615. 98 Uo. 99 SCHRÄM 1970, II. 616. 00 SCHRÄM 1982,111. 129. 371