A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Régészet, Ókortudomány - Nagy Emese Gyöngyvér: Középső neolit idolok Hajdú-Bihar megyéből

A józsai - erősen töredékes - idolfej

16 egy kissé eltér a többi hasonló típustól: míg azoknál a szemeket és a szájat mély bevágással jelezték és a maszkos fej a jobb felső sarokban átfúrt (pl. DOMBORÓCZKI 1997, 2. kép [20. o.]), addig a józsai fejtöredéken a szemeket és a szájat vékony bekarcolt vonalak jelzik. Ráadásul itt a fej bal sarkában - a szem fölött - láthatunk egy apró lyukat. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy a fej jobb felső sarka is át volt fúrva, melyre jó példa a Füzesabony-Gubakút lelőhelyen előkerült egyik idoltöredék: a fej mindkét felső sarka átfúrt (DOMBORÓCZKI 1997, 2. kép [20. o.] jobb felső darabja). Ez a háromszögletű, maszkos idoltípus a Vinca A-C-ben és a délkelet-európai neolit kultúrákban is megtalálható ebben az időszakban (DRASOVEAN 1996, Pl. XXVIII/1, 2, 10, 11; GIMBUTAS 1991, Fig. 8-14; KARMANSKI 1977, T. VI/1 a, b; LAZAROVICI 1973, Fig. 21/14; 1979, Fig. 7/1, 5-14, Fig. 8 [89. p.]; 1985, Fig. 2/8; T. XIV/1 a, T. XVI/2 a; MONAH 1991, Fig. 2/10; QUOTA 1960, Abb. 16 k). Sőt a Szatmár csoporttal Erdélyben párhuzamosítható Piscolt csoportban is találkozunk ezzel a típussal (LAZAROVICI 1985, Fig. 13/11). Formailag legtöbbször csak a szemeket (két vízszintes bevágás) és az orrot (plasztikus dudor) jelzik, néha azonban a szájat is (pl. Tiszabezdéd-Servápa, Tiszavasvári-Keresztfal.). Ez utóbbi azonban elég ritka. A felső jobb sarok szinte mindig átfúrt; az arc síkja pedig hátracsapott. Csalog József szerint a háromszögletű arc kialakítása „faminta felhasználására mutat". (CSALOG 1957, 208) Egyéni elgondolás, de alapjában véve nem vethetjük el. Mindkét típusnál megfigyelhetjük a test különböző geometrikus, esetleg mezőkre osztott vagy egyszerű V-alakú bemélyített, bekarcolt vonalakból álló díszítését. Ebben az esetben nemcsak a ruházat jelzésére gondolhatunk, hanem az idol mint „agyagtárgy" díszítésére is. Az agyagból készített „bálvány" az edényekhez hasonló díszítéssel jutott kitüntető szerephez. Csalog József a zárni idol esetében - melyet még a tiszai kultúrához sorol - textilmintát vélt felfedezni a rombuszokból álló díszítés alapján, sőt egészen a testfestés szokásáig vezeti a szálakat. (CSALOG 1955, 31) Az idolokat legtöbbször sajátos tartalommal, néha személyes vonásokkal ruházzák fel készítőik. Mivel egymástól távol eső nagy területeken is találkozunk hasonló formákkal, ezért a kanonizálás bizonyos foka nyilvánulhat meg bennük. (KALICZ 1998, 25) A két különböző idoltípus - mint láthattuk - párhuzamosan él egymás mellett anélkül, hogy közöttük fejlődési fokozatot tudnánk felállítani. Az AVK legkorábbi szakaszában éppúgy megtalálhatjuk a téglatest alakú (Polgár-Király-érpart, Mezőkövesd-Mocsolyás, Újtikos-Köztemető), mint a háromszögletű arcú (Füzesabony-Gubakút, Mezőkövesd-Mocsolyás, Tiszavalk-Négyes) idol képviselőit, de ugyanezt elmondhatjuk az AVK későbbi szakaszáról is (pl. Debrecen-Józsa esztári csoport - háromszögletű típus; Tiszadada-Kálvinháza, Miskolc-Fűtőház - Tiszadob csoport - téglatest alakú típus). Jóllehet mindkét típus formai megfelelői D-ről, ill. DK-ről származnak, de díszítésük - ha van - mindenképpen vonaldíszes jellegzetességet mutat. Valószínűleg a kultúra földrajzi elhelyezkedésében kereshetjük e kettős sajátosság okát: az AVK egyrészt a nyugat-európai vonaldíszes kultúrkomplexum legkeletibb ága, másrészt a balkáni eredetű Körös kultúra késői szakaszának Északi szomszédja. Tehát az AVK a két említett kultúrkör perifériájára esik, így szükségszerűen magában hordoz sokszor egymástól teljesen eltérő vonásokat és hatásokat. A fent említett okok miatt itt sem vethetjük el a töredéknek, mint egy másik agyagtárgy applikációjának a lehetőségét. 36