A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Magyar Zoltán: A bihari Szentjobb/Sîniob népi hagyományköre

az apátság még megszűnése után is létezett mint egyházi cím és javadalom. Vinkler Mátyás szentjobbi apát és szepesi olvasó kanonok Bihar megye 1715. július 18-án Szentimrén tartott gyűlésén panaszolta fel, hogy a pár évvel korábban (1711-ben) lerombolt szentjobbi várból némely vidéki urak és tisztjeik téglákat, köveket és minden elvihetőt széjjelhordatnak, egyebek között a (kéttornyú) egyház aranyozott toronygombjait is („ex turri et Ecclesia S. Jobiensi globos aereos inauratos "). Az apátság hajdani monostorának helyét manapság már csak három kisebb halom jelöli a szentjobbi temetőben, amit valószínűleg a középkortól folyamatosan használtak. Bizonyára hajdan maga a település is fentebb lehetett, ugyanis a visszaemlékezések szerint még a múlt század végén is mocsaras, vizenyős, árvízjárta rész volt a Berettyó menti terület, és jelzés értékű az is, hogy az őshonos magyarok zöme jelenleg is a temető alatti domboldalban lakik. Egyes helyi hagyományok szerint az 1700-as években még az emeleti része is megvolt a kolostornak, melynek köveit a falubeli építkezésekhez hordták el. Nagyrészt a monostor köveiből építették ki mai formájában a temetődombon található kápolnát, sőt még a falubeli plébániatemplom falaiban is találni „olyan köveket, amelyik áthidaló vót. Meg az ajtó is olyan vasszeggel, kovácsoltszeggel van megcsinálva". A már említett, Rédey Ferenc és Károlyi Kata címereivel díszített gyámkövek is ma már itt láthatók. A XVI. század közepén elnéptelenedett és régészetileg máig sem kutatott kolostor romjai sejthetőleg a temető teljes hosszában húzódhatnak. A temetödomb két szélén állított keresztek ottléte is igazolhat - a szakrális-kegyeleti funkción túl - egyfajta hagyományt. Természetesen az egykori építmények pontos beazonosítására csak a régészeti kutatás lenne hivatott, mindazonáltal a helyi szóhagyomány és a véletlenszerűen előkerülő tárgyi emlékek használható adatokkal is szolgálhatnak. Sokat sejtető, hogy a domboldal nyugati oldalán látványosan felmagaslik a temetődomb, és az itt található kereszt környéki elvadult környezet, a ritkás sírhantok hajdani kultúrnyomokat sejtetnek. Talán éppen a gazdasági épületeket, ugyanis a temetődombtól északnyugatra alig száz méternyire egy szabályos, négyszögalakú és erősen sávos, műveletlen és művelhetetlen rétecskében nem nehéz meglátni a szerzetesi közösségek számára böjti időszakban oly fontos egykori halastó nyomát. A környező lankák pedig manapság is a szentjobbiak legjobb, legverőfényesebb szőlőterületei - valószínűleg már a középkor századaiban is itt volt a szerzetesek által telepített szőlők egy része. Maga a monostor minden bizonnyal a temetődomb nyugati végében lehetett, ott ahol egy jól látható magaslaton a szentjobbiak egy nagy kőfeszületet állítottak. E hipotézist erősíti, hogy ez a legmagasabb pontja a temetőnek, a legközelebbi forrás alig száz méternyire található innen, sőt még a vakondtúrások is sok téglatörmeléket hoznak itt a felszínre. Ugyanitt az elmúlt években sír ásása közben egy pincére leltek, melyben hosszabban is el lehetett menni. Bizonyára a szentjobbi szóhagyományban fellelhető alagút-mondák egy része is hasonló élményekből eredeztethető: „Úgy vót, hogy a templomtól, a templom alatt ott van egy pince, és a pince olyan alagútszerüség, hogy az egész feljött ide a kolostorhoz. A templomtúl egy olyan alagútféleség. Mindig így mesélték nagyapámék." A helyi hagyományok egy másik csoportja szerint a kolostor említett kéttornyú temploma a jelenlegi temetőkápolna helyén állt, ami a szakrális szimbolika és tradíció okán sem elképzelhetetlen. Egyes egyházi források is utalnak erre. Az ala24 Uo.479. 25 A XVIII. században svábokat és szlovákokat telepítettek Szentjobbra a megfogyatkozott lakosság pótlására, akik azonban idővel teljesen asszimilálódtak. 26 Szentjobb - Oláh Gyula, 82 éves, 1997. 27 Ezt az üreget utóbb betemették. 28 Szentjobb - Csornánszki Erzsébet, 72 éves, 1997. 346