A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Néprajz - Magyar Zoltán: A bihari Szentjobb/Sîniob népi hagyományköre

Magyar Zoltán A BIHARI SZENTJOBB NÉPI HAGYOMÁNYKÖRE A magyarországi viszonylatban legmagasabb rangra emelkedett ereklye, István király jobbja az 1083-as szentté avatás kapcsán, egy máig is több ponton homályos történet nyomán került a figyelem középpontjába. A középkori Szent István-hagyományokat összefoglaló kötetünkben már szót ejtettünk róla, hogy a kar felemelése valószínűleg már évtizedekkel korábban megtörtént, és az sem kizárt, hogy már a kanonizációt megelőző években elkerült Székesfehérvárról. A Hartvik püspök-féle István-legenda megörökítette, hogy a sír felnyitása alkalmával László király indulatos szavak kíséretében küldte el onnan azt a Mercurius őrkanonokot, aki a bazilika kincstárának felügyelője volt, „nehogy a szent ereklyékből valamit elragadjon" - miként a legenda írja. A kincstárban tehát a jelek szerint ekkor már sem a jobb kar, sem István nevezetes gyűrűje nem volt ott. A lopásról többen is tudhattak, ám az őrkanonok ekkor még tagadta tettét, s inkább csak gondatlan őrzés vétkében lehetett elmarasztalni. A szentté avatás következtében komoly értéket jelentő ereklyék holléte azonban továbbra is kérdés maradt. Aligha véletlen tehát, hogy a következő év májusában László éppen Mercurius Berettyó menti egyházába látogatott. Ám ekkor a király ahelyett, hogy az ott megtalált ereklyét Fehérvárra visszavitte volna - a Szent Jobb őrizetére apátságot alapított, annak épületét fából felépíttette, az apátságot gazdag javadalmakkal látta el, majd már halottas ágyán megbízta Álmos herceget, hogy kőből emeljen méltó hajlékot a Szent Jobb számára. Ezt a fordulatot próbálta Hartvik a maga legendaírói eszközeivel magyarázni, esetleg eltussolni. Az a tény, hogy a monostor első apátja éppen Mercurius lett, arra enged következtetni, hogy a Biharba érkező László megbocsátott az őrkanonoknak, de az is elképzelhető, hogy meggyőzték arról, hogy egy újabb kultuszhely István tiszteletének csak a javát szolgálja. Talán ekkor már itt is kibontakozóban voltak a zarándoklatok, talán már csodás gyógyulások híre is elterjedt a helyről, s Bihar - mint dukátusi terület - egyébként is közel állhatott a király szívéhez. Az ereklyét érintő döntésével egyidejűleg László úgy rendelkezett, hogy annak számára díszes tartó készüljön, s abban őrizzék a templom oltárán. Elképzelhető, hogy a szentjobbi apátság hiteleshelyi pecsétjeiről ismert, könyökben meghajlított kart ábrázoló ereklyetartó azonos az ekkor megrendelttel. Miután felépült a fából épített monostor és elkészült az ereklyetartó, László a püspökök és országnagyok kíséretében újra megjelent az apátságban, hogy az általa kinevezett Mercuriust és bencés rendtársait bevezesse a monostor birtokaiba, a szent király jobbját pedig az új templom oltárára helyezve, azt népével együtt nyilvános tiszteletben részesítse. Egyúttal a monostor ünnepét a Szent Jobb megtalálása napjában (május 30-a) határozták meg. Az 1092-es 1 MAGYAR Zoltán, 1996. 32-33. 2 SZÁNTÓ Konrád, 1988. 175. 341