A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Történelem - Surányi Béla: Szántóföldi növények – terméseredmények Hajdú-Bihar megyében 1920–1990 között

ÖSSZEGZÉS Hajdú-Bihar megye természeti adottságai révén jelentős szerepet játszik az ország mezőgazdaságában. Az egyes művelési ágak közül a szántó és a rét-legelő megtartotta elsőbbségét, bár kiterjedésük abszolút értékben csökkent, arányuk viszont lényegesen nem változott. A mezőgazdasági területből - a városiasodással párhuzamosan - a kert és gyümölcsös mind nagyobb szeletet hasított ki. De az urbanizáció rovására írandó - talán a fejlődés velejárója - az is, hogy egyre nagyobb terület került ki a művelés alól. A rekultiváció főként a füves terület és az erdő nagyságát növelte. A szántó részesedése a mezőgazdasági területből a megyében sohasem esett 65% alá, sőt az 1990-es évek elejére túllépte a 70%-ot. A szántóterület nagysága, a termesztett növények összetétele jelzi a mezőgazdasági kultúra színvonalát. A belterjesség irányába mutat a munkaigényes növényfélék megjelenése. Jóllehet változott a megye közigazgatási határa, jórészt nem ennek tulajdonítható, hogy módosult, ha nem is jelentős mértékben, Hajdú-Bihar mezőgazdasága. A korszak a búza-kukorica versengésének a jegyében telt el, függetlenül a tulajdonviszonyok - immáron menetrendszerű - átalakulásától. Az intenzifikáció a termesztett növényfélék számának gyérüléséhez vezetett, ugyanakkor egy-egy növényfaj (búza, kukorica, napraforgó, cukorrépa, zöldborsó stb.) termelési színvonala óriási mértékben fejlődött. Ezt nagyban segítette az ún. iparszerű szántóföldi növénytermelési rendszerek megjelenése, minden későbbiekben kibúvó hibáival együtt. A belterjesedő állattenyésztés megterhelte a szántóföldi termelést, mert a fejlődés az abrakfogyasztó állatállománynak kedvezett, így a baromfi, a sertés, majd az intenzív tejtermelő szarvasmarha-tartás került előtérbe. A gyepterület egyre kevésbé tudta betölteni tömegtakarmány-termelő szerepét, még az ún. telepítések és visszagyepesítések ellenére sem. Ugyanakkor a sokszor világszínvonalat jelentő növénytermesztés ökológiai szempontból elszürkült, néhány alapvető növényre támaszkodott. A mennyiségi szemléletre alapozott termelés a közgazdasági feltételek módosulása miatt nem tudta azt a minőségi többletet nyújtani, ami végső soron az ország, közte a megye szántóföldi növénytermesztését gazdaságossá tehette volna. A szinttartás követelte beruházások és a központi támogatás forrásainak elapadására tett pontot az 1989/1990 fordulóján bekövetkezett politikai rendszerváltás, amely immáron - sokadszor századunkban - új körülményeket teremtett, s így válaszút elé állította a magyar mezőgazdaságot is. Hajdú-Bihar megye mezőgazdasága - minden ellentmondás ellenére - 1920-1990 között egy fejlődési pályát futott be. E fejlődés meghatározó eleme volt a növénytermesztés, amely többkevesebb sikerrel, követni tudta a politikai és gazdasági változásokat, s tisztesen állta a versenyt a többi megyével szemben, sajátosságait megtartva. 330