A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Történelem - Surányi Béla: Szántóföldi növények – terméseredmények Hajdú-Bihar megyében 1920–1990 között

feltételekhez jobban idomuló termelés szerkezeti formáit. E kérdés később sem került le a napirendről. A nagyüzemi átszervezés - főleg az összevonások idején - elhanyagolta, sőt nem egy esetben, tudatosan figyelmen kívül hagyta a már meglévő termelési körzeteket, ezen belül az ökológiai egységnek tekinthető kistájak gazdálkodási adottságait. Bár az 1960-as években a gazdálkodás földrajzi típusai „...lényegében a kisparaszti gazdálkodás keretében, a tömeges kollektivizálás előtt kialakult specializációt jelzik. A nagyüzemi gazdálkodás kibontakozása ezen természetesen változtathat - (változtatott is) - de a történelmileg kialakult termőtájakat a specializáció fejlesztésénél kiindulási alapnak kell tekinteni." Ezt támasztja alá Pécsi Márton is. Annyi bizonyos, hogy a talajtípus és az erre épülő földhasználat meghatározó szerepet játszott. Ha összevetjük Hajdú-Bihar megye természeti földrajzi tájtagozódását és agroökológiai körzeteit, fedik egymást. Mi jellemzi a megye agroökológiai körzeteit? Hajdú-Bihar megye közigazgatási körzetébe ' tartozó Közép-Tiszavidék és a Berettyó-Körös vidék a mélyfekvésű alföldi síkság tájtípusait képviseli, jelentős szikes területtel. Gyakori az aszály, a kedvezőtlen csapadékeloszlás miatt. A Nyírség Dny-i, D-i része tartozik a megyéhez, melyet eredetileg erdő borított. Homoktalaja mészben szegény, kovárványos barna erdőtalajjal tarkítva. A megye területének gerince a Hajdúság, csernozjomos löszös síksági tájtípussal. A kedvező talaj adottságokat rontja a gyakori belvíz. Az egyes szántóföldi növénykultúráknál jelentős termékcsökkenés adódik a vegetációs időszakban tapasztalható szélsőséges időjárási viszonyok miatt. A mezőgazdaság fejlődésének úgy az extenzív, mint az intenzív szakaszában meghatározó elem a földhasznosítás, vagyis miként alakul az egyes művelési ágak száma és aránya, s milyen mértékű a föld nem mezőgazdasági célú használata. A két világháború között ez kiesett az érdeklődés homlokteréből. A nagyüzemi gazdálkodás térhódítása, megerősödése - az 1960-70-es évek 7 BEKÉ 1933: Beké László elképzeléseit népes szerzőgárda valósította meg. Nem kisebb cél fogalmazódott meg, mint az, hogy „...az átszervezésnek majdnem örökérvényűnek és teljesen szilárd alapokon nyugvónak kell lennie, hogy azt sem a birtokmegoszlás folyamata, sem a párt és napi politika le ne rombolhassa és a tehermentes és túlterhelt időszakban is kitűnően és egyformán szolgálja a mezőgazdaság érdekeit." (előszó) 8 MAGYARY-REICHENBACH 1942: Hajdú-Bihar megyét érintő kérdésekről lásd: 29. és térkép, 31. és térkép 32-33. Melléklet: 39., 40. térkép. Ami a szántóföldi termelés színvonalát illeti, a megyében zsenge és rossz színvonalon áll a szántóföldi termelés... a Tiszántúlnak a Körösök és a Nyírség közötti részén." Lásd: ua.: 29. E térségben - a hagyomány folytán - a Nyírséggel határos részén a rozs, kukorica és a répa élvezett elsőbbséget, a megye nagy részén viszont a búza és a kukorica. Lásd: 31. és térkép, 32-33. 9 ENYEDI 1963.313-31. 10 Uo.: 315. Az 1960-as évek elején Hajdú-Bihar megye mezőgazdasága, az ideológiai és politikai megfontolások jól kitapinthatók. 11 Lásd: 3. jegyz.: „Magyarország gazdasági körzeteinek kialakulásában mindenkor igen jelentős volt a talajok különböző termőképessége következtében kialakult földhasználatnak. Bár ezt a körülményt a gazdaságfejlesztés során nem mindig vették kellő gondossággal tekintetbe." Lásd: uo.: 401., 393-404. 12 Uo.: 397., 402. Hajdú-Bihar tájföldrajzi tagolódása. Lásd: PÉCSI-SOMOGYI 1983. A megye alap-tájtípusai a következők: - ártéri síkság, maga talajvízállású, hidromorf talajú kultúrsztyepp (2., 3., 4. altípus) - ártéri síkság, uralkodóan közepes talajvízállású és réti-mezőségi talajú kultúrsztyepp (6. altípus) - medencebeli löszös síkság, mezőségi talajú kultúrsztyepp (8-10. altípus) - futóhomokos hordalékkúp-síkság, szőlő-gyümölcsös és erdő mozaikos kultúrsztyepp, közepes és mély talajvízállással (13-14-14/a altípus) Lásd: uo. 13 LÁNG-CSETE-HARNOS 1983.29-30. 14 Ua.: 40-41. Időközben kiépült az Agroökológiai Integrált Információs Rendszer (AIIR), amely a természeti viszonyokat és a termelési hagyományokat figyelembe véve segítséget nyújt az ország egész területén az egyes ökológiai körzetek termesztési szerkezetének kialakításához. Lásd: H

ARNOS 1991. 252. 314