A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)
Történelem - Pozsonyi József: Adalékok a semsei Semsey család történetéhez
kardhordója, előbb királyi udvari ijja, apródja koronázása eseményéhez szorosabb viszonyban lehetett" (IPOLYI, 1864 11). (Lásd. I. számú genealógiai tábla.) Egy évvel később -1318-ban - Tamás 100 márkáért örökáron megvette az egymással pereskedő Ruszkai örökösöktől semsei birtokrészüket (CSOMA I., 1897. 497.), majd a húszas években a többi semsei birtokos portáit is megvásárolta. A következő századfordulóig nem sok információval szolgálnak az oklevelek a család sorsáról, de az évszázad talán legjelentősebb eseményénél újra találkozunk Semseyekkel. Zsigmond király francia és német lovagokkal és a magyar haderővel 1396-ban Nikápolynál felveszi a harcot az európai hódításait megkezdő Bajazid szultán oszmán török seregeivel. Ebben a kegyetlen és véres csatában esett el a keresztény Európa védelmében Semsey László főpohárnok 9 (SZILÁGYI, 1895. 432.). Az elhunyt érdemeiért 1401-ben testvére János és utódai címeres levelet kaptak. Az oklevél contextusát, mivel az, az eseményekről és a családról is számos információt ad, Katona István fordításában (KATONA, 1790., Tom. IV. ord. XI. 521-522.) itt közöljük: Considerantes itaque et debite pensantes grata et laudabilia servitia, que fideles nostri dilecti Johannes et Ladizlaus filii Demetrii de Zemse in quamplurimis nostris regnique nostri negotiis prosperis et adversis cum sump na diligentia, agilitate strennua et fide firma personis et rebus ipsorum non parcendo, ac seipsos fortune casibus exponendo, prout hocipsum idem Ladizlaus filius Demetrii magister pincernarum nostrorum in conflictu sub Castro maioris Nicopolis cum nepharissimis Turcis per nos, proh dolor, infeliciter inito cum nostris fidelibus ac aliis forensibus et advenis in defensionem christianitatis contra eosdem Turcos, crucis Christi inimicos, armis accinctis dimicantibus viriliter pugnando seque hostibus tamquam scutum firmissimum opponendo, ex creberrimis ictibus tam ensium, quamsagittarum de manibus paganicis contra christicolas in modum pluvie emissarum prorumpentibus, nobis videntibus, reddens spiritum creatori, per operis experientiam demonstravit, nobis complacere regnoque nostro prodesse studuerunt. Et licet idem Johannes filius Demetrii de Zemse respectu premissorum suorum servitiorum necisque ac mortis supra dicti Ladizlai carnalis fratris sui multo maiori merito a nobis esset premiandus, tarnen ut nostram regiam munificentiam saltern in aliquibus sibi sentiat affuisse, eidem Johanni filio Demetrii eiusque heredibus et posteritatibus universis, ultra omne nobilitatis ius ac titulum, quibus famose insigniti existunt et decorati, concedimus et donamus armorum insignia seu arma, Meg gondolván azért szorgalmatos és ditséretes szolgálatját Semsei János és László, Semsei Demeter fiainak, kik mind az mi, 's mind pedig országúnk szerentsés és boldogtalan dolgaiban is, nagy serénységgel, magok személyek és jovak kárával és feiek szerentsétlen vesztésével is, szolgálatiokat meg-mutatták híven: a' mint hogy megnevezet Semsei László Bulgáriában, Nicopolis nevű várunk alatt, pagány Törökkelvaló boldogtalan viadalomkor, több mellettünk lévő híveinkel és külső országokbúi segítségül mellénk jövő keresztyénekkel együt, az egész keresztyénségnek oltalmára nézve, a 'Török ellen, keresztyénségnek természet-szerént-való ellensége ellen, fegyverrel ditsőségesen hartzolván, magát mintegy paisúl nékiek támasztván, az ellenség kardiainak, 's egyszer' smind azon pogányságtól keresztyének ellen, mint egy pais formán, sürün ki -eresztett mérges nyilainak sokszori megsértédésétül, szemünk láttára lelkét Istennek adván, ki-múlt ez árnyék világbúi ditséretre méltó tselekedetével meg-bizonyította így hozzánk és országúnkhoz-való szeretetét, és hívségétűl viseltetvén, hasznosan szolgálni megszűnt. És noha említet Semsei János, felöl megirt szolgálatiára és vér-szerént-való László atyafiának halálára nézve- is nagyobb érdemre volna méltó; mind azon által, hogy valamiben hozzáia-valo kegyelmességünket meg-mutathassuk, említett Semsei Jánosnak és az ö maradékinak minden nemesi szabadságon és ditséretes nevén felül, mellyekkel már-is híresen fel-ékesítve vágynak, adunk és engedünk illyen nemes tzimert: 284
