A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Természettudomány - Dudás Miklós: A Tisza középső- és felső szakaszainak ártéri erdeiben 1981–1990 között végzett állományfelmérések (Falconiformes, Ciconiiformes, Corvidae)

társulások jelentős nagyságú területeken tért hódítottak. Jellegzetes a másodlagosan kialakult „fátyoltársulás" (iszalag, komló, vadszőlő, parti szőlő, süntök stb.). Az erdő fejlődésének szempontjából vizsgálva a kúszónövények elterjedése igen kedvezőtlenül hat a fásszárúakra, hatalmas területeken szinte „lefojtja" a felnövekedni igyekvő állományokat. Az adventiv fásszárúak (gyalogakác, zöld juhar, amerikai kőris stb.) jelenléte is késlelteti a honos állományok növekedését - erőteljesen agresszív térhódításuk miatt. Egy homogén gyalogakácosban az „alászorult" honos fafajaink (fehér- és fekete nyár, kocsányos tölgy stb.) nagy nehézségek árán tudják csak magukat áttörni a „kefesűrűségű" bozóterdőkön. A tározó kiépítése új hidrológiai viszonyokat teremtett a hullámtéren, s így megváltoztak a természetes erdőfelújulási folyamatok. A mesterségesen kialakított ártéri élőhelyek, a jelenlegi törvényes védettséggel remélhetőleg hosszú távon is fenntarthatók lesznek. A természetvédelemnek megfelelő kezelési elveket követve módja lesz arra, hogy néhány évtized múlva szinte kizárólag őshonos fafajokból álló ártéri erdőket neveljen. II. A terület erdőtársulásai: Összterülete: 590 ha - puhafás ligeterdő 94% - kemény fás ligeterdő 6% 1. Füzesek Természetvédelmi szempontból ígéretesek a VI. ill. IX. sz. csatornák mentén s azoknak a tározó térbe való belépésekor kialakított zátonyain megtelepült ligetek. Ezenkívül spontán kialakult változatos megjelenésű állományai vannak a hordódi morotva erdőben. 2. Hazai nyárasok (fehér-fekete, szürke nyárasok) Jelenleg is komoly természeti értékeket képviselnek az ún. sebesfoki-, peresi-, hordódi-, tiszádi- és Szajla erdőkben található állományaik. 3. Keményfás ligeterdő (kocsányos tölgy, vénic szil, magyar kőris) Két kisebb kiterjedésű állományuk található az ún. tiszádi erdő, ill. a hordódi morotva Ny-i szélét szegélyező erdőfoltokban. 4. Égeresek (enyves éger) A hordódi erdőben, pangóvizes mélyedésekben két helyen spontán alakult ki homogén állományuk. A változatos fajösszetételű és összefüggő erdőállományok a nehezen megközelíthető részein ritka madárfajoknak ad otthont. A térség potenciális rétisas fészkelőhely: 8 db műfészket helyeztünk ki, az egyiket több ízben foglalta, de sikeres költése még nem volt. A legfontosabb éjszakázó helyeik: peresi, tiszádi, hordódi erdőkben, ill. rábolyi medence kiszáradt fáin. Rendszeresen halászsas is mutatkozik párban a hordódi morotva háborítatlanabb részein. Az elmúlt években az ország más pontjain többször is fészket épített, de sikeres költés még nem volt. A kerecsensólyom, barnakánya két szintén fokozottan védett faj rendszeres fészkelője a rezervátumnak. A fekete gólya fészkelését csak feltételezzük, a fészkelési időben rendszeresen látni hollókat is a területen. 20 «