A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Utak a múltba - Kivonat az M3 autópálya nyomvonalán feltárt régészeti leletek kiállítási katalógusából

Az épületen kívül elhelyezett cölöpök általában a bejárat fölé húzott tetőt, vagy a tető meghosszabbítását tartották, ami elvben az időjárás viszontagságaitól jobban védett rövid oldalon keresendő. A polgári 468/630-as házban viszont az egyik hosszú oldal két belső sarkában került elő l-l cölöplyuk. Ez, párhuzamok alapján, vesszőfonatos oldalfalra utal; szokatlan azonban az aszimmetrikus konstrukció. Az utóbbi esetben, illetve a rövid oldalak hasonló típusú lezárásakor többnyire agyagtapasztást használtak. Ezentúl cölöplyuk nélküli építmény alapozása is előkerült, ami a késő vaskorban egyáltalán nem volt ritkaság. A házak padlója - amennyiben megmaradt - döngölt, tapasztott agyagból volt. Egyelőre nem tudunk válaszolni arra a kérdésre, hogy a háztípus kivitelezésében megfigyelhető változatok funkcionális különbséget jeleznek-e. Az utóbbira vagy a speciális kiképzés, vagy - sokkal inkább - a benne talált leletek utalhatnak. Másrészt a békés körülmények között elhagyott települések esetében (Polgár és Sajópetri a jelek szerint ebbe a kategóriába tartozik) az értékeket a lakosság magával vitte, illetőleg a felhagyáskor vagy azután, másodlagosan, eredetileg nem odatartozó anyag kerülhetett az épületekbe. A leletanyag alapján a király-érparti falu lakosságának összetételében a domináns tényezőt a La Téne-kultúra hordozói képezték, melynek jómódú rétegére utal a Fekete-tenger vidékéről származó maszkos üveggyöngy. A kelta leletek mellett figyelmet érdemelnek az attól eltérő tárgytípusok: kézzel készült kerámia, továbbá vas- és csontanyag, ami a szkíta kori őslakosság továbbélésére és a keltákkal való keveredésére utal. Polgáron a kronológiai szempontból értékelhető leletek a La Téne B2-periódus korai időszakába sorolhatók, ami a Kr. e. IV. és III. század fordulóját jelenti. Ugyanakkor a már említett maszkos üveggyöngy nemcsak időrendi szempontból lényeges, de fontos dokumentuma annak a kapcsolatendszernek, amely a III. században a kelták keleti terjeszkedése nyomán alakult ki. Az újabb kutatások ugyanis bebizonyították, hogy a gyöngytípus a Fekete-tenger északi partvidékén a Kr. e. IV. század második felében tűnt fel, készítése azonban a III. században is folytatódott. Példányai előfordulnak a pontusi zónától kezdve, Thrákián át, a mai Lengyelországig. Egyre gyarapszik az új leletek száma a keleti kelta területeken, tehát Erdélyben (Ftntínele, Piscolt, BrateiAtel), Kelet-Magyarországon (Mezőnyárád, Nyírbátor, Tiszalök, Vác) és Kárpát-Ukrajnában (Munkács). A maszkos gyöngy a La Téne B2 folyamán jelent meg a Kárpát-medence leletegyütteseiben. A polgári lelőhely keltezésének fontos dokumentuma továbbá egy edénytöredék, rajta görbe vonalú díszítés maradványával: besimított vonalkeretben pecsételt pontrozetta kitöltés található. A szolnok-vegyigyári La Téne B2-korú kantharosz töredékein hasonló díszítés maradt meg, melynek kivitelezésekor valószínűleg a polgárival azonos pecsétlőt használtak. A fésűs díszítésű, gyakran grafitos fazekak vagy csuprok Polgáron előkerült példányai a típus legkorábbi képviselői közé sorolhatók. Ezekre jellemző a perem alatt, illetve a függőleges fésüléssel (vagy seprűzéssel) díszített test fölött körbefutó „levélkoszorú"-motívum, amit plasztikus bordára besimított vagy bekarcolt halszálka-minta, ferde rovátkasor imitál. Hasonló darab a kosdi 30. sírból a fibula-mellékletek alapján egyértelműen a La Téne B2-re tehető. Ezt a keltezést erősíti meg egyebek között a kamenini (Kernend: Szlovákia) temető anyaga. A korongolt kelta, illetve a kézzel készített „szkíta" agyagedények lényegében ugyanebbe a horizontba tartoznak, de használatuk megérhette a La Téne Cl periódus elejét. A kronológiai vizsálatok eredményeként megállapítható, hogy a település a Kr. e. IV-III. század fordulóján jött létre, s nem élte túl a Kr. e. II. század első felét. Amint erről a Sajópetriben feltárt település kapcsán részletesen szó volt, a polgári falu keltezése megfelel a térségben a La Téne-kultúra legkorábbi fellépésének 178