A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Utak a múltba - Kivonat az M3 autópálya nyomvonalán feltárt régészeti leletek kiállítási katalógusából

Szabó Miklós, Jean-Paul Guillaumet, Kriveczky Béla POLGÁR-KIRÁLY-ÉRPART KÉSŐ VASKORI TELEPÜLÉS A KR. E. IV-III. ÉVSZÁZADBÓL A lelőhely az M3-as autópálya 170,5-170,6 kilométerszelvénye között, Polgár városától nyu­gatra mintegy 4 km hosszan húzódó magaspart egyik „félszigetét" foglalja el, a Király-ér bal partján. Az időszakos vízfolyás a Tisza egykori medrét követi, s a kiemelkedés árvíz idején szi­getté válhatott. A polgár-király-érparti lelőhelyen a neolitikumtól a középkorig intenzív megtelepedésre utaló jelenségek jöttek napvilágra. A késő vaskort hat ház maradványai és a hozzájuk tartozó gödrök képviselik. A délkeleti, négy épületből álló házcsoport nagyjából félkör alakú elrendezésű, az északkeleti és a déli ház az előbbiektől izolált helyzetben épült. Feltűnő, hogy a La Téne-ob­jektumok a magaspartról távolabb helyezkednek el, mint a más korszakokba sorolható jelenségek, ami elvben az adott időszak magasabb vízállására utalhat. Mind Polgár, mind Sajópetri kelta települése falusias jellegű és nyitott, nincs nyoma annak, hogy bármiféle védművük lett volna. Ez a Kárpát-medencében tipikusnak mondható, s az erődí­tett, magaslati telepek, az oppidumok korára (Kr. e. II. század) is érvényes. Mindkét falu típusa alapján mezőgazdasági jellegűnek tekinthető. Polgáron például a 100/80. számú ház padlóján őr­lőkövek hevertek, a 200/209-esből vassarló került elő. Ugyanakkor azonban a kézműipar, a fém­feldolgozás életükben fontos szerepet játszhatott. A polgári lelőhelyen átégett öntőtégely volt a 100/80. számú házban, a ráüvegesedett salakmaradványok alapján bronzművességre lehet követ­keztetni. A feltárt háztípusok lényegében közös alapszkémára vezethetők vissza, ami Közép-Európa La Téne-korában tipikusnak nevezhető. Az épület alapvetően téglalap alakú volt, ami alkalmasint nem zárja ki a sarkok lekerekítését. Ezzel együtt mindegyiket földbe mélyítették. Ami viszont a felépítményt illeti, a Kárpát-medencében - s ez általában kimondható - a fa volt a legfontosabb, szinte kizárólagos építőanyag. A 40-80 cm mélyre beásott házaljzat nem követ egységes szab­ványt. A hosszúság 4-5,5 m, a szélesség 2-3,5 m között ingadozik, amiből az is következik, hogy adott esetben a ház inkább négyzet, mint téglalap alakú volt. A leggyakoribb típus a rövid oldalain l-l, de nem feltétlenül axiálisan elhelyezett cölöppel ellátott ház. A két faoszlop az egykori felszínre támaszkodó sátortető gerincszelemenjét tartotta. A szerkezet gyakran kizárólag fából, illetve növényi eredetű anyagokból (gally, nád, stb.) készült. Ennek a konstrukciónak egyik változata az, amikor a stabilitás érdekében a szelement az épületen belül is alátámasztották. Ebben az esetben a két rövid oldalon, illetve a házon belül beásott cö­löplyukak egy vonalba esnek. Arra is van azonban példa, hogy a gödörházban a tetőgerendára merőleges cölöplyukak találhatók. Lehetséges, hogy az ilyenfajta épület ketté volt osztva, bár nem kizárható az sem, hogy a nem axiális oszlopok is a tetőszerkezethez tartoztak. 177

Next

/
Thumbnails
Contents