A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Utak a múltba - Kivonat az M3 autópálya nyomvonalán feltárt régészeti leletek kiállítási katalógusából

A településen belül, a házak körül feltárt temetkezések szintén különleges betekintést engednek az újkőkor végi rítusok, szertartások világába. A férfiakat általában a jobb, míg a nőket a bal oldalukon zsugorítva helyezték a sírba, melyek tájolása egyöntetűen K-NY-i volt. A férfisírok legjellemzőbb mellékletei kőbalták, vadkan alsó állkapcsa vagy vadkanagyarból hasított és átfúrt páros lemezek. A női sírok sajátos viseletre utaló lelete a derék körüli egy vagy több soros öv, mely zsinórra fűzött Adria-vidéki Spondylus-kagylóból, esetleg márványból csiszolt gyöngyökből állt. Olyan gyöngysorokat is ismerünk a női sírokból, amelyek szarvas szemfogakból készültek, de néha ezek utánzataival is feltűnnek. A nők esetében előfordult a fej körüli gyöngysor vagy a hajba font néhány gyöngyszem is. Egyértelműen női ékszernek tartható a Spondylus-kagylóból csiszolt karperec. Egy fiatal nő sírjában hármas hajfonathoz kötődő díszítmény került elő, ennek legalján három égeikumi eredetű tengeri-kagyló helyezkedett el. E hajdíszben Spondylus-kagyló gyöngyök és szarvasfog utánzatok képezték az összekötő elemeket. A halottak nemétől függetlenül - a koponyán, a lábakon vagy egyszerűen csak a sírba helyezve - esetenként vörös okkernyomokat fedeztünk fel. A felsorolt jellegzetességek a Tisza-vidéki késő neolitikumban általánosnak mondhatók, de a dunántúli lengyeli kultúra sírjaiban is gyakorta fordultak elő. Rendkívülinek tartható azonban Polgáron az a „sír", amelynek szabályos sírgödrében nem volt csontváz. A sírgödör keleti felében, a fej helyén egy kisebb vörös okkerfolt mellett vadkan alsó állkapcsát, egy kis kőbaltát, valamint néhány gyöngyöt tártunk fel. Nyilvánvaló, hogy ez esetben szimbolikus temetkezésről van szó: az egykor elhalt személy tetemét valamilyen ok miatt nem tudták fizikai valójában elhantolni, mégis az egész szertartást úgy folytatták le, mintha az egy szokványos temetkezés lett volna. A felsorolt mellékleteket figyelembe véve azt feltételezhetjük, hogy e szimbolikus sír férfit igyekezett megjeleníteni az egykori rítusban. Hasonló megfigyelésekre a délkelet-európai késő neolitikum, illetve rézkor köréből van információnk. A polgári település népességének életmódjáról elsősorban az állatcsont- és növénymaradványok adnak támpontot. A tenyésztett állatok között a szarvasmarha és a sertés volt meghatározó, míg a vadászott állatok közül az őstulok, a szarvas és a vaddisznó mutatnak kiemelkedő gyakoriságot. A Tisza árterének vízi élelemforrását is intenzíven hasznosíthatták a szakás szigonyok és csontból, vadkan agyarból csiszolt halászhorgok tanúsága szerint, de ugyanerre utalnak a hulladékgödrökben megtalált vastag halpikkely rétegek és halcsontok. A termesztett növények közül többségében a búza és az árpa maradványait tudtuk kimutatni. A feltárt leletanyag ugyanazt a kulturális képet erősíti meg, amit a telepjelenségek kapcsán vázoltunk. A hatalmas mennyiségű kerámiaanyagban a dunántúli lengyeli kultúra, a keletszlovákiai „Stichband" kerámia, az erdélyi Iclod-csoport, a kis-lengyelországi Samborzec-Opatów kulturális egység, illetve az alföldi tiszai és herpályi kultúrák importdarabjait sikerült megfigyelnünk. Az említett leletek alapján nyilvánvaló, hogy a polgári település rendkívül intenzív kapcsolatokat tartott fenn a környező régió kulturális egységeivel. Ugyanerre utalnak a nagy változatosságban talált idegen eredetű nyersanyagok, mint például a bitumen, Spondylus- vagy tengeri-kagyló, de az igen szerteágazó beszerzési forrásokat kirajzoló kőeszközanyag is ezt a tényt támasztja alá. Mindezek alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Polgár-Csőszhalom környéki újkőkori település sok szempontból különleges volta megkülönböztetett stratégiai jelentőségéből fakadt. Nagy kulturális régiók találkozásánál helyezkedett el a késői neolitikumban, s gazdagsága éppen a „közvetítőkereskedelem"-ben betöltött szerepével magyarázható. A polgári újkőkori település vizsgálatánál logikusan merül fel kulturális besorolásának kérdése, népességének hovatartozása. Pillanatnyilag úgy ítéljük meg, hogy e késő neolitikus telep nem képvisel önálló művelődési kört, sokkal inkább a Kárpát-medence újkőkor végi régészeti kultúráinak sajátos keveredését és elsősorban a tiszai, herpályi, valamint a lengyeli kultúrák né160