A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Régészet, Ókortudomány - Jankovics Katalin: Der spätbronzezeitliche Depotfund von Hajdúsámson-Kistelek

Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér RÖVID JELENTÉS AZ M3-AS AUTÓPÁLYA HAJDÚ-BIHAR MEGYEI SZAKASZÁN AZONOSÍTOTT RÉGÉSZETI LELŐHELYEKEN 1993-1998 KÖZÖTT VÉGZETT MUNKÁLATOKRÓL I. TEVÉKENYSÉGÜNK KIINDULÓPONTJAI ÉS KERETEI A régészeti jelenségek természetét, valamint a nagy volumenű leletmentő feltárások nyugati országokban alkalmazott módszereit és tapasztalatait figyelembe véve tudatában voltunk annak, hogy részleteiben olyan jól kidolgozott és lebontott tervet nem készíthetünk, mely időben és várható eredményeiben egyértelműen előre jelezhetné tevékenységünk méreteit. A földben lévő régészeti jelenségek az ásatást megelőző vizsgálatok ellenére sem mérhetőek fel teljes pontossággal. Már az elején világossá vált számunkra, hogy egy ilyen nagy arányú feltáró tevékenységhez nem megfelelőek a személyi feltételek, és az intézmény adottságai is szűkösek. Ezért együttműködési szerződést kötöttünk az ELTE Régészettudományi Intézet munkatársaival. így mind az előkészítő, mind pedig a feltáró munkák tervezését, majd annak kivitelezését közösen végeztük. Időnként más hazai és külföldi társintézményekkel is együttműködtünk részfeladatok megoldásában. A Déri Múzeum eddigi régészeti tevékenységéhez képest, a méretében és minőségében egyértelműen újnak számító feladatkör ellátásához, jelentősen fejlesztettük a műszer és eszközálTományunkat. Ezenkívül Polgáron vásároltunk egy épületet, amit úgy rendeztünk be, hogy mind a feltáró, mind az adatfeldolgozó munkálatoknak hosszú távon megfelelő hátteret biztosítson. •• Többször bejártuk az autópálya kijelölt nyomvonalát, és a felszíni leleteket értékelve különböző kiegészítő vizsgálatokat végeztünk, pl. talajfúrások alapján talajmechanikai, intenzívebbnek tűnő lelőhelyeknél pedig magnetométeres felméréseket. Ezenkívül a terület természetrajzának és sajátosságainak nagyobb léptékű felméréséhez, ill. elemzéséhez alapul vettük a légifotókat is. A terepbejárások természetesen nem korlátozódhattak csak a nyomvonal szélességére. Néha nagyobb területet (ami elérhette az 1 km-t) is át kellett vizsgálnunk a lelőhelyek pontos felmérése miatt (intenzitás szerinti fókuszpont, a lehetséges határvonalak megállapítása). A kiegészítő vizsgálatok tehát az általunk kijelölt lelőhelyeknek arra a részére korlátozódtak, melyeket érintett a nyomvonal. így az eredeti autópálya-nyomvonalon 28, a módosított szakaszon pedig még egy további lelőhelyet azonosítottunk. Az autópálya igazgatóságnak az erről készített jelentésben körvonalaztuk a további teendőket. A nyomvonalra eső 29 lelőhely teljes feltárása optimális feltételekkel (időjárás, talajviszonyok, pénzügyi feltételek, stb.) számolva is lehetetlen lett volna, ezért a lelőhelyek rangsorolásához a következő elvi szempontokat fogalmaztuk meg: 1. A régészet mai tudományos szempontjait nézve kijelenthetjük, hogy egy intenzív telep minél teljesebb feltárása több, és összességében jelentősebb információkat hordoz, mint több hasonló telep megszondázása. 2. A terepbejárások alapján a felszínen lévő leletek szóródása (sűrű, közepes, gyér) utalt a telepek intenzitására. 1 A munka megkezdésekor Hajdú-Bihar megyében három régész tevékenykedett, M. Nepper Ibolya, Sz. Máthé Márta és Hajdú Zsigmond, újabban két pályakezdő fiatallal bővült a csapat: Nagy Emesével és Dani Jánossal 143