A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Régészet, Ókortudomány - Jankovics Katalin: Der spätbronzezeitliche Depotfund von Hajdúsámson-Kistelek

Hart an der Alz-i kocsis temetkezésből és a Staudach-i sírból (Ausztria) ismerünk ilyen darabokat. Valószínűleg kocsialkatrészhez tartozhat a zárt bronzkarika is (t. 5,2). A kemecsei I. depotlelet " tartalmaz hasonlót. A depotlelet nem tekinthető zárt teljes leletegyüttesnek, számos tárgy elkallódott belőle. így a kormeghatározásnál a meglévő tárgyakra szorítkozhatunk csak. A trébelt bronzlemezből készült csuklóvédőlemezek a lábszárvédőlemezekkel mutatnak szoros rokonságot, amelyek a kurdi horizont depotleleteiből kerülnek elő, elrejtésük a Ha Al- esetleg az újabb kutatás alapján a Ha A2 időszakra keltezhető. A depotleletből megmaradt tárgyak az idősebb urnasíros kultúra időszakából származnak. DER SPÄTBRONZEZEITLICHE DEPOTFUND VON HAJDÚSÁMSON - KISTELEK Im Jahre 1910 wurden von Frau Bessenyei Széli Farkas, nach dem Ableben ihres Ehegatten, die bronzenen Gegenstände dem Museum Déri in Debrecen gestiftet. Nach dem Inventarbuch des Museums aus dem Jahre 1910 stammte der Depotfund aus Hajdúsámson - Kistelek und bestand nur aus Beilen, Ringen und einem „Schönen Messer" Es handelt sich um eine kurze Beschreibung über die auf uns überkommenen bronzenen Gegenstände: 4 Schutzwaffen für die Arme „Annschienen" (Abb. 1^4), 2 Zylinder mit einer Scheibe an einem Ende (Abb. 5/3-4), 2 gegossene, abgekürzte, beidseitig offene Pyramiden (Abb. 5/5-6), ein sanduhrförmiger Anhänger mit Ringen (Abb. 5/1) und ein Ring mit Rippe in der Mitte (Abb. 5/2). Die geschnürten Armschienen gehören zu den Schutzwaffen. Sie wurden aus elastischem Bronzeblech gefertigt und mit geometrischen Motiven, der sogenannten Perlpunzmusterzier versehen. Sie ähneln den geschnürten Beinschienen. Das Bronzeblech der Armschienen ist sehr dünn, wahrscheinlich wurden sie auf dem Leder befestigt. Die Armschienen konnten, da sie so dünn waren, keinen echten Schutz gewährleisten. Sie waren Rangabzeichen in der gesellschaftlichen Elité angehörenden Krieger. Die feine Ausarbeitung und die geometrische Darstellung in Perlpunzmusterzier auf den Armschienen weisen enge Verbindung mit den Beinschienen auf, so daß der Gedanke an einen gemeinsamen Ursprung aus demselben Werkstattkreis annehmbar erscheint. 41 MÜLLER-KARPE, 1956. 64-66., Abb. 6/1.; JOCKENHÖVEL, 1994. 81-83. 42 WILLVONSEDER, 1933. 68. Abb. 72.; MÜLLER-KARPE, 1956. 71. Abb. 10/3. 4Í JÓSA-KEMENCZEI, 1963/64. T. X1II/28.; MOZSOLICS, 1985. T. 188/15. 44 BRUNN, 1968. 28., 31-38.; MÜLLER-KARPE, 1959. 103.; MOZSOLICS, 1985. 78-79.; KEMENCZEI, 1996. 87.: Ha AI periódusra keltezik elrejtésüket. HANSEN, 1994. 357., 397^05.: Ha A2 periódusra keltezi. JANKOVITS, 1998. (nyomtatás alatt): S. Hansen feltételezését igazolja az É-itáliai „Bronzo finale" 1. periódusára keltezhető depotleletek (Frattesina I., Poggio Berni) vizsgálata is. A magyarországi kurdi horizont depotleleteivel mutatnak egyidejűséget a depotleletekben fellelhető néhány közös bronztípus alapján. A kurdi horizont egy hosszabb időszak (Bz D - Ha A2) - a későhalomsírostól az idősebb urnasíros kultúra végéig tartó periódus bronzait tartalmazza együttesen, elrejtésükre valószínűleg már a Ha A2 időszakban kerül sor, az É-itáliai analógiák is ezt erősítik meg. 45 Jelentés Debrecen (1910) 16-17. ArchÉrt 30 (1910) 94.; SŐREGI (1939) 61.; im Inventarbuch des Museums von Déri zu Debrecen: Inv. Nr. 396/1910. 46 Im Inventarbuch des Museums von Déri zu Debrecen: Inv.Nr. 396/1910. 133