A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Régészet, ókortudomány - Nagy Emese Gyöngyvér: Az alföld vonaldíszes kerámia kultúrájának kialakulása

4. ÖSSZEFOGLALÁS A tanulmány alapján nagyjából megismerhettük a Szatmár Il-csoportra jellemző életmódot, hiszen a jól ismert kerámiaanyag mellett ma már rendelkezünk adatokkal a településmódra, a gazdálkodásra vonatkozóan. Mégsem teljes ez a kép, mert a népesség hitvilágát, szellemi életét az idolokon kívül nem jelzi más: egyetlen temetkezés sem került elő, mely ezt a korszakot jelezné. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem földelték el halottaikat; mint ahogy a gödrökből, mint eddigi egyetlen felszíni jelenségből sem arra következtethetünk, hogy nem telepedtek le, ill. nem emeltek valamilyen építményt még ha ideiglenesen is. Inkább arról lehet szó, hogy nem találjuk, nem találhatjuk meg az erre vonatkozó nyomokat: vagy a feltárt gödröktől távolabb fekszenek, így nagyon kicsi az esély az előkerülésükre, vagy a mai felszíni viszonyok mellett nem lehet őket észrevenni. Az újabb kutatások és leletanyagok tükrében eldőlni látszik, hogy a Körös-Starőevo kultúra és a vonaldíszes kerámia kultúrája (VK) egy ideig egymás mellett éltek. Néhány kutató ugyan feltételezi, hogy a VK a Starőevo-ból alakult ki (pl. J. Lichardus, J. Nandris, D. Garasanin, Makkay J.\ de valószínűbbnek látszik, hogy a VK részben párhuzamos a Starőevo kultúrával (pl. H. Quitta, J. Pavúk, R. Pittioni, D. Kaufmann, Gh. Lazarovici, J. Lüning, KaliczN.). Szlovák régészek a michalovcei anyag alapján a VK keleti ágának kialakulását Kelet-Szlovákiába helyezték. A középső fázisba sorolt „Gemer VK" tulajdonképpen a Szatmár Il-csoportra vezethető vissza. Még kérdéses, hogy a legkorábbi szakasz - az ún. proto-VK - párhuzamos-e a Körös-Starőevo kultúrával vagy megelőzi azt, de bizonyos átfedésekkel számolnunk kell. A Szatmár II-csoportnak a Közép- és Alsó-Tisza-vidéken a Körös kultúra legfiatalabb szakasza, míg délen a Vinca A az időbeli megfelelője. Erdélyben ugyanebben az időszakban a Ciumesti vagy Piscolt-csoport a Szatmár II közvetlen szomszédja. Az előző fejezetben tárgyalt tipológiai sajátosságokat mérlegelve nem látjuk értelmét a Körös és az A VK kultúrák között külön csoportként feltüntetni a Szatmár H-t, hanem az A VK-n belül helyezzük el. Összevetve a problémára vonatkozó egyéb tényeket és adatokat, nem látjuk indokoltnak a Szatmár II-csoportot külön csoportként szerepeltetni még az AVK-n belül sem. Ennek oka az, hogy újabb lelőhelyek előkerülésével megszűnt a Szatmár II-csoport lokalitása a szatmári területekre vonatkozóan. Másrészt mivel a csoport területe tulajdonképpen a két nagy kultúra - a Körös és az AVK - találkozási pontján fekszik, elkerülhetetlen a két fentebb említett kultúra egyidejűsége (egy adott időszakban); tehát szükségszerűen jelennek meg az „ún."Szatmár II leletanyagokban a Körös, ill. vonaldíszes sajátosságok. Mivel a szakirodalomban a Szatmár II-csoport elnevezés használata már elterjedt, ezért zavarónak tartanánk az azonnali megszüntetését, pedig helyesebb lenne az AVK 1. szakaszának vagy kialakuló fázisának nevezni ezt az időszakot.

135 Hibajegyzék - a 14.tábla/7. képnél a profil kissé elcsúszott; jobbra 45°-kai elfordítva értelmezendő helyesen - az 54.tábla/3, képen egy peremtöredék látható; a kép helyesen 180°-kai elfordítva értelmezendő 135 Ezúton szeretnék köszönetet mondani Dr Raczky Pálnak a munkámban nyújtott segítségéért, ill. a Tiszavalk-négyesi anyag feldolgozásának átengedéséért; Hajdú Zsigmond és Sz. Máthé Márta ÚjtikosKöztemetöV; Sz. Máthé Márta és Vicze Magdolna (Polgár-Kenderföldek) régészeknek; ezenkívül Sebők Katalin régészhallgatónak a rajzolásban nyújtott segítségéért; Kozma Károlynak a fotókért és nem utolsó sorban a Déri Múzeum munkatársainak, ill. a kötet szerkesztőinek, hogy lehetővé tették és segítették munkám megjelenését. 86