A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Muzeológia - Szuromi Lajos: Niklai ádám verseléséről

A verseknek mintegy harmada, a verssoroknak mintegy fele verstani szempontból a szabadvershez sorolható. Niklai költészetében a szabadvers az uralkodó arányú verselés. Ide tartozik első kötetének nevezetes, terjedelmes alkotása, az Éveim éneke is. Niklai szabadversét át meg átszövi az időmérték. A verslábak kötetlen hullámzása folyamatos élménye az olvasónak, akkor is, ha a lejtésegység hagyományos szabályát vagy éppen az ehhez igazodó sorozatosságot nem találja meg. Egy rövid részlet az Éveim énekéből: És megtagadtátok a mi isteneinket: de azok, ím, elöljárókat támasztottak köztetek, akik tömjént áldoznak a magaslatokon, sáfáraitok faragott képe s nemkülönben önmaguk előtt. Az idézet első sora lehetne spondeus-jambus-spondaikus trocheus-két anapesztus-csonkaláb emelkedő lejtést sugalló vonulata. A második sor: pirrichiusz-jambus-jambus-spondeus-spondeus-spondeus-csonkaláb szintén emelkedő lejtést sugall. A harmadik sor változatos karakterű lábakkal: trocheus-pirrichiusz-spondeus-spondeus-trocheus-csonkaláb vélt rendjében ereszkedő lejtésre utal. A negyedik sor remek, tiszta hangzású anapesztusi sor: jambus-anapesztus-spondeuskét anapesztus. Az ötödik: három trocheus után daktilus, végül -jambus. Egyértelmű, hogy következetes időmértékes metrum nincs a versben, a sorok ritmikai élményében mégis munkálnak ezek a metrikai mozaikok, a szabadvers egyik egyetemes esélyeként, ahogyan Kecskés András kutatásaiból tudjuk. A müveit arisztokrata neveltetés során, később a bencések, premontreiek iskoláiban Niklai Ádám (= báró Zech Colbert) életreszóló ismereteket szerzett verstanból is, gyermekként verseket is írt. Ezek az emlékek aztán az anyanyelv erejével hatnak évtizedek múltán, a szabadversek írása idején is. A változatos verslábak zenéje a metrikusan kötetlen szabadversben is ritmikai harmóniát ébreszt a költőben - miközben metrikusan kötött, elsősorban jambusi verseiben szintén tanúi lehetünk a kötetlenség, a változatos lábazás iránti vonzalmának. Olykor nehéz különbséget tenni metrikusan kötött versei és szabadversei között. A verseknek csaknem harmada, a verssoroknak valamivel több, mint negyede jambusi vagy anapesztusokkal vegyített jambusi verselésű. Niklai Ádám gyakorta lazábban kezeli a jambusi mértéket, mint ahogyan a XX. századi modern magyar jambizálás általában. Gyakori spondaizálás, spondaikus sorvég, az emelkedő lejtést keresztező trocheusi láb meg-meg jelenése nem csupán az ő verselésére jellemző, de együtt e jelek mégis többször sajátos, egyénített jambizálásra vallanak, leginkább a sorvégek spondaizáltsága szokatlan. A jambusi sorok közé szőtt trocheusi sorok Niklai verseiben is kivételek, rendszerint világos funkcionalitás hordozói. - A gyerekkor perceiből nyolc régi évre emlékezik nyolcszor négy sorban, egy-egy strófában. A verselés végig jambusi. Az 1939-re utaló szakasz második sora: - Jön Juli néni, majd-vékányi liszttel. - a világos jambusi lejtést itt sorkezdő daktilusi hangzat váltja föl, nyomában trochaizáló lejtéssel. Természetes azonban, hogy a jambikus metrum épp, ha a lábazás szómetszést követ (ch-j-s-j-cs, - a verslábakat kezdőbetűvel jelölve: cs: csonkaláb). Néhány sor A szállás-bóh Mert hálni jár belém a lélek jambusi sor (s-j-j-j-cs) s ott a gyerek, kit apja vert el jambusi sor (ch-s-j-cs) fel-felsír, fájdalmát zárt ajtók spondeusi sor (4 s-cs) illenék kényelméről, csöndről - ez is spondeusi sor, holott az egyetlen lejtő láb alapján trocheusinak minősíthető. Jambusi sorokban a sorkezdő trocheus szabályos licencia - igaz, nagyon ritkán szerepel úgy, hogy nyomában végig spondeusok jönnek... 464