A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művelődés- és irodalomtörténet - Lakner Lajos: Hogyan és mivégre olvashatjuk ma Nagy Lászlót?

más értelmezői közösségek irodalomértésében is szerepet kapott. De elsősorban azokat a mozzanatokat szerettem volna kiemelni, amelyek körülhatárolják, megfoghatóvá teszik az adott értelmezői közösség irodalomértését, s amelyek nagy mértékben meghatározzák az akkori Nagy Lászlóképet. Azt a meghatározott szociokulturális környezethez kötődő értelmezési hálót szerettem volna feltárni, amelyben e versek lírai személyiségének erkölcsi magatartása esztétikailag is érvényes válaszként értelmeződött. 2.2.2. Tanulmányomban eddig a „tradicionális" értelmezői közösség irodalomértésének 6070-es évekbeli és a 80-as évek elejére-közepére jellemző állapotát rögzítettem. Ennek az ideológiakritikai irodalomszemléletnek abban a korban való létjogosultságát úgy hiszem nem lehet megkérdőjelezni. S meglehetősen kétkedve fogadom Kulcsár Szabó Ernő fejtegetéseit arról, hogy ebben az időszakban, milyen mértékben romlott, épp az ideológiakritikai beállítódás következtében is, irodalomértésünk. Úgy hiszem azt ő is elismeri, hogy a megértés, s így az irodalomértés is kontextusfüggő, vagyis attól a kulturális szisztémától függ, amely megnyitotta, lehetővé tette. Abban a korban, amikor az irodalom nem működhetett autopoietikus rendszerként

34 az ideológiakritikai irodalomértelmezés érvényessége úgy érzem vitathatatlan. Azóta azonban gyökeresen megváltozott az irodalomértést meghatározó szociokulturális környezet. Az akkori és mostani helyzet különbségét így ragadja meg Orbán Ottó: „Egy évtizeddel korábban volt valami fontossága annak, hogy mit s hogy írok. Egy vers szenvedélyeket volt képes kelteni. A költészet kitartó figyelmet vont magára. Ez a figyelem persze nem mindig volt kényelmes, néha meg egyenesen bénítónak mondható. Volt valami őrült aránytalanság abban, hogy egy országos napilapunk két vasárnapi cikke is foglalkozott költői fejlődésem filozófiai vonatkozásaival, ahogy őrült módra volt aránytalan a Weöres 'pornográfiája' által keltett országos vihar is. És mégis. Vers és valóság úgy feszült egymásnak, mint két birkózó: érezték egymás izmainak feszülését, és mérkőzésüknek tétje volt. Valami alakult birkózásukból. Valami, ami érezhetően több volt, mint ők külön-külön. Valami testtelen koreográfia, s talán együttesük is alakította-jövő."

35 A költészetnek e kitüntetett helyzete tény volt, de ma már közvetlenül nem használható fel semmiféle versbeszéd, semmilyen műalkotás értékének legitimációjára (de érvénytelenítésére sem). Tudomásul kellene vennünk azt a mára már mindennapi tapasztalatainkkal is igazolható világértést, amelyben az irodalom szerepe inkább úgy értelmezhető, ahogy azt Esterházy Péter tette: azért „van irodalom, mert a jelek bizonytalanok. Ez a technika azt mondja, hogy a világ értelme kijelenthetetlen, a művész egyetlen feladata a lehetséges jelentések felkutatása..." „AZ IRODALOM AZÉRT LEHETSÉGES, MERT A VILÁG NEM KÉSZ."

36 Ebben a szituációban kell újraértelmezni, szólásra bírni Nagy László költészetét. A kérdés tehát, mi történt a nyolcvanas évek közepe óta a Nagy László művészetét kísérő, értelmezésének alapjait megvető kritikában, aminek megváltozott helyzetét az is mutatja, hogy az 1986-os Nagy László korszerűsége címmel rendezett tanácskozáson három irodalmi szempontok szerint vizsgálódó, e költészet és az addig értelmezések mellé kérdőjeleket tevő felszólalás is elhangzott,

37 1989-ben pedig megjelent Kálmán C. György cikke, amely nagy vihart kavarva Nagy László költészetének ma legproblémásabbnak tűnő oldalát (elvontság) emelte ki, ha hamar le is csendesedtek körülötte a hullámok. A megújulás fontosságára hívta fel aztán a figyelmet e „tradicionális" értelmezői körhöz kapcsolódó Jánosi Zoltán is már idézett tanulmányában. Egyre több jel utalt ugyanis az ideológiakritikai irodalomértés megtorpanására vagy legalábbis szemléleti alapjai újragondolásának, s az irodalmi kultusz kettős természetével való szembenézés szükségességére. 34 Kulcsár Szabó Ernő: Az új történetiség esélyei. In: Az új kritikadilemmái. Bp., 1994. 102-103. 35 Idézi Fűzi László: Az irodalom helyzettudata. In: Az irodalom helyzettudata, Pécs, 1993. 37-38. 36 Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia. Bevezetés a szépirodalomba. Bp., 1986. 403. 37 Hekerle, i. m.; Nyilassy, i. m.; Tamás Attila: Tűnődések az időszerűségről. Alföld, 1986. 2. 427