A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művelődés- és irodalomtörténet - Bakó Endre: Gulyás Pál az Ady Társaságban

tetszés szerint tologatnak ide-oda egy könyvkiadó clearing szabályai szerint. A magyar szó mögött egy nemzet, egy közösség életigénye lüktet."

46 Az újjászervezett társaság 1938. május 7-én reprezentatív bemutatkozó ülést tartott, melyen Gulyás Pál felolvasta „Tíz év Ady nevében" című tanulmányát.

47 A tanulmány publikált formájában (bár nincs kizárva, hogy szóról szóra ez a szöveg hangzott el) a Tóth Béla és Juhász Géza között támadt vitához kapcsolódik, jóllehet a kopf szerint az írás „1936-ban keletkezett, Kalevala tanulmánya fogalmazásakor; de csak tavaly, nyár elején került nyilvánosságra, az új Ady Társaság bemutatkozó ünnepélyén." Gulyás, miután megállapítja, hogy egy nép sorsát az dönti el, hogy tudja kiválasztani szellemeit, leszögezi: „Az Ady Társaság - ezt mindjárt kezdetben kijelentem nem politikai testület. Ha a múltban nem volt feladata a politika, a jövőben még kevésbé lesz. Miértjelentem ki mindezt? Azért, hogy elejét vegyem félreértéseknek. Az Ady Társaság a mai naptól kezdve hangsúlyt vált. De ez a hangsúlyváltás nincs összefüggésben sem kül-, sem belpolitikai változásokkal, még kevésbé szolgálja ki azokat. Ez a hangsúlyváltás az Ady Társaság eddigi életéből következik, benne lappangott a tizenegy évvel ezelőtt keletkezett Ady Társaságban is már..." Gulyás összegzi a társaság érdemeit és működésének antinómiáit. Érdeme, hogy visszaszorította Debrecenben a dilettantizmust, s elő akarta hívni a városon át a magyar vidéknek a szellemi szuverenitását, de működésének rendszere és módszere már kezdetben elárulta különálló feladatát: „Ez éppen az esztétikai szelekció következetes mértékegysége volt: az esztétikum öncélúsága." Kiűzte a műkedvelői szellemet, de az esztétikai passzivitást tette meg mértékegységnek." Most már az a feladat állott elő, hogy teremtsen ő maga mértékegységet... S itt kezdődik a „hangsúlyváltozás" története. „A másik döntő mozzanat - fűzi tovább gondolatait -, hogy az Ady-problémát a társaság különböző tagjai különbözőképpen ítélték meg." Gulyás Adyértelmezése - ellentétben a társaság szépségelvű tagjainak felfogásával - túlmutat az esztétikumon, „a valóságos lét birodalmába, a magyar lét valóságos terébe, anélkül, hogy ez a tény úgynevezett politikumot jelentett volna." Gulyás versekkel, találó részletekkel bizonygatja, hogy az „Ady szava nemcsak az esztétikumtól van megkötve, hanem a magyar fajtól is. Ki kell tehát domborítani, az eddiginél teljesebb erővel, Adynak ezt a magyarul is megkötött sorsát..." Egy merész képzettársítással felismerni véli a Kalevala és Ady rokonságát, ami nem lehetetlen, de nincs meggyőzően bizonyítva, s meglepő módon a legkorszerűbb költészet-modellt érzékeli a Kalevalában: „A Kalevala a Minden Titkok Versei - objektív síkon. Amit Ady nem tudott elérni, de ami felé legjobb perceiben vágyott, s amitől a magyar dilemma - sajtó, politika, könyvkiadás - csillagtávolságba kergeti a kifejezést, az itt mind fókuszba gyűlik: a személytelen nagyság fókuszába. E felé kell haladnia Ady után a magyar irodalomnak. E felé kell kényszeríteni a magyar irodalmat az Ady Társaságnak." A meglepő ebben az, hogy a fenti esztétikai alapvetést vallották és vallják mind a mai napig az úgynevezett modernista irányzatok, például Füst Milán, Kassák és természetesen az európai mesterek. Visszatérve az eszmefuttatás fő vonulatához, Gulyás úgy értékeli, hogy az esztétikai felfogás ellenzőinek gondolatai csak a lelkekben bujkáltak, mert féltek, hogy a tiszta esztétikum fölséges kozmopolitái barbároknak fogják őket minősíteni. Ám a leplezett mítoszok felébredtek. Gulyás szerint a két mítosz megütközött egymással. Amikor baráti körben jelezték, hogy közösen kell végrehajtani egy eszme-fejlődést, „ők az első határozott probléma-fölvetésre a felháborodás viharával válaszoltak, s inkább otthagytak bennünket, s a sajtószabadság szent nevében politikával vádoltak meg, mintsem hogy valamit is tisztázzanak." A költő sajnálattal vett búcsút a kilépettektől, még versben is elköszönt tőlük: Bessenyei szava- Gulyás Pál nyilatkozik a Bessenyei Kör díszközgyűlésén, Debr. 1938. ápr. 28. 6. Prot. Szle, 48. évf. 1939. júl. 348-369. 414