A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művelődés- és irodalomtörténet - Bakó Endre: Gulyás Pál az Ady Társaságban

hogy „a drámai nedv már ott kering a magyarban!" De arról megfeledkezik, hogy éppen a leigázott, mélyre süllyedt népeknek nincs igazán drámairodalma, mert a dráma a cselekvés műneme. Értékálló, folyamatosan magas színvonalú drámakultúrát csak az a nemzeti irodalom képes teremteni, amely a saját történelmét maga alakítja, irányítja, nem pedig elszenvedi. Amit Gulyás ajánl, hogy ti. készüljön a magyar ifjúság erre a munkára, meghitt összejöveteleken tárja fel a dráma sajátosságait, tanuljon a példákból, az romantikus elképzelés, nincs gyakorlati jelentősége. Gulyás valószínűleg maga is belátta írásának szubjektív hangoltságát: „Fejtegetéseim elején rendszerességet ígértem, de most látom, hogy itt is inkább rapszódiát írtam" torkollik a befejezés apológiába. „Napilap-akusztikájú cikk" - ennyire redukálta végül az írás jelentőségét, amely Gulyás szempontjából mégsem volt hiábavaló, mert alkalmat adott arra, hogy tisztázza magában antropológiai felfogásának alapvetését, az egyén és a közösség viszonyát, mely nem elsősorban művészeti-, hanem társadalmi-világnézeti álláspont egyszersmind. Gulyás a klasszikus polgári értékek mellett a művész humanizmusával foglalt állást: „Jó, legyen a drámában kollektivitás, de ez a kollektivitás ragyog*ó mély tükör legyen, mely az individuumot dantei módon verje vissza. Az olyan kollektivitás, mely az egyént megsemmisíti, az egyéni értéket, az egyéni mély lelket: ez a kollektivitás Chaosz, vegetáció - ennél a Chaosznál már akkor inkább választom a Végső Rendezőt, a végső Cháoszt: a Halált." Elveti a l'art pour l'art müvészetszemléletet, de magáénak vallja a személyiségközpontú világképet. Ez is ellentmondás, a megosztott Én bizonytalansága? Távolról sem! A művészetnek megvannak a maga öntörvényei, de társadalmi funkciók nélkül nincs létjogosultsága. A közösség és egyéniség dialektikus kapcsolata azonban megbomlik, ha bármelyik pólust alábecsüljük. A messianisztikus-khiliasztikus közösségmítosz, láthattuk az 1948 utáni politikai gyakorlatban, a társadalom működésképtelenségéhez vezetett, igazolva Gulyás egészséges történelmi és szociológiai emberfelfogását. Alighogy befejeződött a drámavita, a társaság kiállítást rendezett képzőművészei számára a városházán, majd irodalmi estet a Déri Múzeumban.

12 Ezen Gulyás is fellépett, majd két folytatásban cikket írt a képzőművészeti kiállításról,

13 illetve egy helyreigazítást kér.

14 Cikkét azzal a kérdéssel kezdte: „Van-e joga nem-szakmabelinek képekről nyilatkozni?" Kételyeit legyőzve elmondja benyomásait, úgy véli, hogy a Káplár-képeket álmodták, de a képek elhitető erejűek. Vadász Endréről szólva kijelenti, hogy nem vizsgálja a vonalak realitását, a dimenziók hányféleségét, az egységbe igyekszik beleolvadni. Felteszi a kérdést: „... a festői szempont egybeesik-e az ún. írói (gondolati) szemponttal? Én úgy érzem, össze. Csak ne akadjunk meg a felületen, ne legyünk csak ún. »szakemberek«. Berki Irma tájainak lengő lányálmai, színeinek sillerborenyheségü elosztása volt első impressziója. Elméleti általánosítás felé is közelít: „A kép megoldása? Néhány egyszerű folt, határozott kontúr, már a színére se gondolok. Csak azt érzem, hogy lélek volt ebben a képben. Ez a legfontosabb, nem pedig a formula." Senyéi Oláh István képei indítják arra az aforizma-értékű megállapításra: „a modell meghal, de a kép megmarad". Megfigyeli, hogy Senyéi analitikus művész, például a Nagytemplom esetében nem a látványt, hanem az ideát festi. Medgyessy Ferenc szobrai azért nyerik meg a tetszését, mert valami belső erő árad belőlük, noha egyesek kifogásolják, hogy Medgyessy plasztikailag néha gyenge, Móricz-szobrán például a fül csak rajzolat. „Hrabéczy Ernő egyetlen képe arra a gondolatra indított, hogy mennyire szükséges a képek sorozata egy művészi egyéniség megsegítéséhez! (S így van ez az irodalomban is!)" Ez utóbbi megjegyzését azért idéztük, mert a benne megfogalmazott felismerés mindvégig publikációs elve maradt, ragaszkodott a ciklus-közlésekhez, sokszor nehéz helyzetbe hozva a szerkesztőket. Végül Holló László színvilágán meditál, vajon vásári tarkaságot lát vagy az energia fékez12 Az Ady Társaság nagysikerű irodalmi estje, Debrecen (a továbbiakban Debr.) 1931. febr. 4. 10. 13 Séta hat festő és egy szobor körül, 1-2 közi. Debr. 1931. febr. 6. 7. - febr. 7. 9. 14 Hibaigazítás uo., febr. 10. 9. 406