A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Természettudomány - Szabó Sándor: Adatok a debreceni Nagyerdő néhány tarkalepkéjének életmódjáról

Lárvális állapotban üde és lehetőleg nedves, napos helyen növő csalántöveket kedveli leginkább. Az erős szélnek kitett helyeket kerüli. Színezete, nagysága és tüskézettsége miatt a bogáncslepkével gyakorta összekeverik. Viszont döntő tényező az, hogy az atalanta hernyója bogáncsféléken nem található meg. Színe barnásfekete, zöld és sárga hosszanti vonallal és többszörösen elágazó sárgásbarna tüskékkel borított a hátoldalon. A hernyók magányosan élnek, az igen fejlett rejtőzködési technika ellenére gyakran fürkészek által parazitáltak. Fejlődésük egy hónapot vesz igénybe. Időjárástól függően a bábállapot 2-3 hétig tart. Az őszi bábok a korai fagyoktól hamar tönkremennek, mivel termofilak. Az imágók napos időben már 15 °C-on repkednek, ez különösen ősszel figyelhető meg a vándorlásuk időszakában. A táplálkozó és hosszú heteket eltöltő példányoknak szintén ez a hőküszöbje az aktivitásnál. Hideghullámok, őszi esőzések lelassítják vagy véglegesen le tudják állítani az azévi vonulásukat. Az őszi időszakban földre hullott szilva, körte a legkiválóbb energiaforrás az áttelelésre készülődő vagy a továbbvándorló példányoknak. Az erjedésnek indult gyümölcsön táplálkozó atalanta népesség változatos korú, állapotú egyedekből áll. Frissen kikelt, kopott, teljesen rongyosra kopott példányok egyaránt észlelhetők. Sokszor méhek, földi darazsak, legyek és nem utolsósorban a túlzottan elszaporodott lódarazsak zavarják a táplálkozó admirális lepkéket. Megfigyeltem, hogy eleinte a jellegzetes vöröses sáv, mely fekete mezőben futva még ijesztőbb, kontrasztosabb, ennek felvillantásával majd gyakran egyhelyben történő szárnycsapkodással próbálja elriasztani a konkurrens fajokat. Bár igazi élőhelye mint vándorlepkének Dél-Európa és Észak-Afrika területén van, minden évben, hol kevesebb, hol több, az 1989-1993-as években sikeres áttelelések bizonyítják a faj nagyfokú érzékenységét a klímaváltozásokra. A Közép-Európában áttelelt lepkék tavasszal főként a kicsorgó fanedveket (nyirfa, juhar) szívogatnak, nyáron inkább virágokat látogatnak, itt több mint 40 virág ismert, ahol szívesen telepednek meg nektárt szívni. Egyre terjed úgy a házikertekben, mint a parkokban a nyári orgona (Buddleja davidii), mely sok lepkefajnak nyújt egészen a fagyokig bő nektárforrást. Debrecen környékén és magában a városi még meglévő kertekben a magastörzsű egrest termesztik, mely túlérve igen kedvelt magas szénhidráttartalmánál fogva az atalanták számára. A debreceni Nagyerdőn sajnos az egyre fogyatkozó matuzsálemi korú tölgyeken időszakosan látható habos nedvein is előszeretettel táplálkozik az atalanta lepke. A kánikulai napokon vonzódik a nedves talajfoltok iránt, ahol vizet és ásványi sókat vesz fel. Ugyanezt láthatjuk a kutak lefolyóinál, amint ott tömegesen szívogató boglárkák és repcelepkék is nyalakodnak atalanták társaságában. Ásványi anyagot és aminosavakat vesz magához, amikor állati ürüléken, oszlásnak indult dögökön szívogatva láthatjuk. Petéit a nőstény egyesével helyezi az erdőszéli vagy nyíltabb területeken, az árokparton növő csaláncsoportokba. Zárt erdőállománynak a szőnyegszerűen csalánnal elborított területein csak a peremterületeken petézik le. Ezek a helyek a lombkorona zártsága miatt kevésbé hűlnek le, mint a nyílt területek, ahol ősszel az első talajmenti fagyok pusztítják a hidegre érzékeny hernyókat. 1990-ben még november közepén is frissen kikelt példányokat lehetett látni a Nagyerdőn. Az áttelelő imágók nagyobb rőzserakások, kidőlt öreg tölgyek, farakások védelmében tudnak áttelelni a szabad természetben. Emellett felkeresik az egyenletes hőmérsékletet jelentő pincéket, vermeket, fáskamrákat, ahonnan viszont tavasszal azoknak zártsága miatt nem mindig sikerül onnan a szabadba kikerülniük. A bábot az imágók a kora reggeli órákban hagyják el. Az 1-2 órai pihenő során szárnyuk megmerevedik, ezután rögtön szárnyra kapva tovarepülnek. Vöröses színű vizeletet ürítenek eközben magukból. 39