A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művészettörténet, Iparművészettörténet - P. Szalay Emőke: Ónedények Békés megyében

Formai sajátosságai alapján egy 1763-as zömök kanna feltételezhetően Erdélyben készült (56. számú tárgy). A következő nagyobb egységbe az esetlegesen debreceni edények sorolhatók. Közülük egy 1712. évszámmal ellátott tagolt talpú, felfelé szűkülő sima oldalú, csőrös, sima fedelű edényen, amelynek ujjtámasza maszkos gyöngysoros, zászlós bárányos és kannás jegy látható, amelyet debreceninek vélnek (57. számú tárgy). Bizonyosan Debrecenben készült Fazekas János műhelyében a század végén egy viszonylag kis talpú, kettős gyűrűs, hengeres testű, kerek szájú, komlótoboz fogójú edény, amelynek felül gyöngysoros ujjtámasza a fülén rögzített, jeggyel ellátott (58. számú). Érdekes a helyzet a következő csoportnál. Az orosházi evangélikus egyház két kannáját említjük itt. CP névbetűvel ellátottak, egyikük 1756 évszámmal. Jegyük alapján Debrecenben készültek (59-60. sz.). Alapformáját tekintve még itt említhetjük a mezőberényi II. evangélikus egyház hengeres testű, kiöntőcsőrös, korongos fogójú, gömbös újjtámaszú edényét, amely jelzés nélküli, készítési helyét meghatározni nem tudjuk (61. sz.). Figyelmet érdemel négy edény, amelynek a derekán húzódik a bordagyűrű, kiöntőcsőrösek, három - delfinfej, gömb és angyalfejes lábon állnak. Fogójuk korongos illetve komlótobozos, ujjtámaszuk gömbös, 1745-1755. közöttiek. Címeres kannás jegyükkel Debrecenre utalnak (6165. sz.). Hasonló az alakja a következő két szarvasi kannának. Mindkettő gömbös újjtámaszú. Az egyiken 1788. évszám és elmosódott rózsás jegy (66-67. sz.). Ugyancsak a XVIII. században készült három kisméretű kancsó, amely formailag a nagy kannákat követi. Kettő talp nélküli, kiöntőcsőrös, becsavarodó ujjtámasszal. Egyikükön 1742-es évszám, a másikon csak a 17.. olvasható. A harmadik abban különbözik tőlük, hogy kis domború talppal ellátott (67-70. sz.). Mindegyik jegy nélküli. Egy hengeres testű kis kannának a talpa felett látható egy gyűrű. Bár csőre alatt vésett 1681. évszám szerepel, formája alapján a XVIII: századba soroljuk. Ajándékozási feliratában 1769. szerepel (71. sz.). A XVIII. század gazdagságával szemben a XIX. század az ónedény használatának hanyatlását hozta. Jól mutatja ezt, hogy ebben az évszázadban 13 edény készült, egy kivételével az első három évtizedben. Közülük hét Budán készült, ami mutatja, hogy ekkorára már átvette a vezető szerepet. A gyulai egyház 1803-ban készült kannapárja, amely Fauser Mátyás műhelyéből való, még utoljára felvillantja ennek a több évszázados edényformának a szépségét (72-73. sz.). Fauser Johann készítette a körösladányi gyülekezet két egyforma zömök, egyszerű edényét és esetleg a mezőberényi egyház 1824-es kannáját (74-76. sz.). Szintén budai mesteré, Wilcke Gottlieb munkája két dísztelen csőrös kanna (77-78. sz.). Debreceni ónkannagyártó Zimmermann János Gottlieb munkája három sima oldalú, kiöntőcsőrös, gyűrűs billentőjű kanna 1834-ből (79-81. sz.). Jegy nélküli egy egyszerű 1809-ben készült simaoldalú, kiöntőcsőrös, gömbös fogójú edény (82. sz.), és egy egyenes kiöntőcsörü egyszerű újjtámaszú edény, amely állítólag Aradon készült (83. sz.). E században a legutolsó kanna 1883-ból való. A hengeres testű edény elmosódott rózsás jegye bizonytalan (84. sz.). A XX. század elején a szecesszióban ismét ráirányult a figyelem az ónra. Két kanna őrzi ennek az emlékét, amelyek közül különösen a vésztői edény juttatja érvényre a szecesszió virágkultuszát az oldalát díszítő domború nőszirommal (85-86.). Békés megyében a kannák között egyetlen idegen fordul elő a vésztőiek 1785-ös évszámot viselő hengeres talpú, szűkülő testű kannája, amely mind díszítésében, mind feliratában - céhre 395