A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Néprajz - Vajda Mária: A régi lakodalmak egyik fontos mozzanatáról: a menyasszonyfektetésről

lépő vőlegény gomblyukából az egyik koszorús lány kiszakítja a virágbokrétát.

239 Rákospalotán az öreg vőfély leveszi a vőlegény kalapjáról is a csokrot, tudatván, hogy az sem legény többé, se nem vőlegény, hanem ember. Ettől a pillanattól kezdve a gyerekeknek „bácsi "-ként kell szólítani a vőlegényt.

240 Apor Péter szerint az „álomra menés" után, a lakodalom másodnapjától nem nevezték tovább vőlegénynek és menyasszonynak őket, hanem új házas oknak.

241 A moldvai csángóknál a koszorú helyére kerülő kerpára feltűzött szőttes fejkendővel még azt is jelezték, hogy az újdonsült menyecske mennyire szereti az urát. Ettől függött ugyanis, hogy a kendő két felől a vállra és a hátra csüng-e le, vagy pedig „fölhánt ruha "-ként mind a két végét a fejére felvetve viseli-e az új asszony, ura iránti nagy szeretetejeleként. Ki az urát szereti, A kendejit felveti; Ki az urát nagyon szereti, Mind a két felét felveti ~ éneklik ilyenkor Bogdánfalván.

242 A lakodalmat végigkísérő mágikus cselekedetekkel találkozunk a kontyolás során is. Általános volt az a hiedelem, hogy a szűzkoszorút, pártapántlikát, vőlegénybokrétát teljes egészében vagy csak egy kis darabját elégették, vagy úgy elrejtették, hogy ahhoz senki se férhessen hozzá, hogy rontás ne fogjon az ifjú páron, mert különben boldogtalan lesz a házasságuk.

243 Ugyanakkor többfelé szokásban volt, hogy mikor a menyasszony fejéről levették a fátyolt és a koszorút, behívtak egy lányt és a fátyolt a fejére nyomták, hogy mielőbb férjhez mehessen.

244 Göcsejben mikor a menyasszony kontyát feltették, egy lyukas szakajtókosárra ültetik, s ugyanakkor a vőlegényt az ajtóba állítják, gatyakötőjét háromszor megoldatják, hogy az asszony könnyebben szüljön majd, s csak három fájás előzze meg a szülést.

245 Tápén a vőfély mellett serénykedő táncmestör tekerte kontyba a menyasszony haját, majd borral megmosta annak nyakát, és úgy tette fel a kontykendőt, amely egyébként a menyasszonykötő anyagából készült.

246 A bor eredetileg nyilván szentelt bor, szentelmény volt. A Fekete-Körös-völgyi Kiskóhn (Chiscau) még az 1960-as években is szokás volt, hogy a menyasszonykontyoláskor használt kontykarikáX termő szilvafa gallyából készítették, hogy a nő is olyan termékeny legyen, mint a szilvafa.

247 A kontyolás társadalmi státusváltozást jelző funkciójára utal, hogy a megesett lányokat is felkontyolták. többnyire a komaasszonyok, a barátnők

248 vagy a bába.

249 Ez tehát még ebben az esetben is a nyilvánosságra tartozott, olyannyira, hogy a múlt század elejéről egy megesett lánnyal kapcsolatban a cigándi (Zemplén m.) presbiteri jegyzőkönyvben a következő olvasható: „[...] a 239 Tárkány Szűcs £., 1944. 74. 240 Nóvák József L., 1914.96. 241 Apor P., 1978. 109. 242 Dr. Kós Károly-Szentimrei Judit-dr. Nagy Jenő: Moldvai csángó népművészet. (Bukarest, 1981) 397. 243 Jung K, 1982. 113., 117., 252.; Luby M., 1935. 116.; Schräm F., 1972. 109.; Ortutay Gy, 1934. 214.; Bálint S, 1933. 94.; Gönczi F.. 1914. 351. 244 BálintS, 1933.11.93. 245 Gönczi F., 1914. 313., vö. 145. jegyzet; Ugyancsak Göcsejben mikor már a kontyot feltették, az ott álló vőlegény a kezében tartott pohár borral a menyasszony arcát leöntötte, s azután letörölte, hogy viselős korában szeplős ne legyen. Uo. 246 BálintS. 1981. i. m. 44. 247 Saját gy. 248 Tárkány Szűcs E., 1981. 400. 249 Réső Ensel S., 1867.9. 344