A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)
Néprajz - Vajda Mária: A régi lakodalmak egyik fontos mozzanatáról: a menyasszonyfektetésről
alszik, csak én vagyok fent, csak haza tudok menni hat kilométert. Kabátot vettem magamra [...] Kimegyek a kisházból, nyitom a folyosóajtót, rám a három nagy kutya, viszszakényszerítettek. Miután a menyasszony a tanyát őrző kutyák miatt nem tudott hazaszökni a szüleihez, a szobában egy széken ülve virrasztotta át a nászéjszakát. Reggel az ura felkelvén, megkérdezte tőle: - Te tán le se feküdtél?[...] - Még azt sem tudod? - Nem feküdtem! De nem is fekszem le oda soha. Ha szabad ég alá fekszem, akkor se fekszem oda [...] de az ágyat se hordom ki szégyenletemben sem, majd kihordja maga. Én amazokkal nem fekszem együtt [...] Hozzáfogott hurcolkodni kifelé [...] A legény testvérei meg elkezdték csúfolni. - Vackol az öreg disznó. - Olyan mérges volt [...] Azért rendbe hozta az ágyat, ahogy dukált. Kint feküdtünk a szabad folyosón, a dér belepte a dunnát f...J Sokan azonba dehogy mertek volna bármit is szólni, tenni, szembeszegülni sorsukkal, urukkal, a körülményekkel. Tűrték, amit úgy gondoltak rájuk szabott a sors. A keresztény erkölcs szerint a szüzesség értéket jelentett. 202 A nemi élet gyakorlása csak a házasságban volt megengedett. Már az ókori Izraelben a nászéjszakát követően - a násziepedő vagy a menyasszony véres fehérneműjének a nyilvánosság előtt való felmutatásával - bizonyították, hogy az ara szűz volt, s a férj esetleges vádaskodásának is elejét vehették ily módon. 203 A Bibliában Mózes V. könyvében szigorú törvény olvasható erről. Ezek szerint, ha egy férfi feleségül vesz egy nőt, egyesül vele, majd rossz hírét keltve, azt mondja róla, hogy nem találta szűznek, akkor a lány apja és anyja „[...] vigyék a leány szüzességének jeleit a város vénei elé a kapuba; És mondja a leánynak atyja a véneknek: Leányomat feleségül adtam e férfiúnak, de gyűlöli őt: Es íme szégyenletes dolgokkal vádolja, mondván: nem találtam a te leányodban szüzességet: pedig ímhol vannak az én leányom szüzességének jelei! És terítsék ki a ruhát a város vénei elé. " Mózes törvénye szerint: a város vénei fogják meg a férjet és ostorozzák meg, és bírságolják meg száz ezüsttel, mely a lány apját illeti meg. A férjnek ezt követően be kell érnie a bevádolt asszonnyal, nem küldheti el, élete végéig. „ Ha pedig igaz lesz a vádolás, és nem találtatik szüzesség a leányban: Akkor vigyék ki a leányt az ő atyjának háza elé, és az ő városának emberei kövezzék meg kővel, hogy meghaljon: mert gyalázatosságot cselekedett Izraelben, paráználkodván az ő atyjánakházánál. így tisztítsd ki közüled a gonoszt." 20 * (Károli Gáspár ford.) 202 Vö.: Utrio, K., 1990. 50-57.; 317-320.; Nagy László: A rossz hírű Báthoryak. (Budapest, 1984) 239240.; Jávor K., 1971. 99.; Szenti T, 1993. 95-97.; A magyar törvények mindig nagy erővel védték a női tisztességet. Aki eröszakot követett el, azt Szent László törvényei értelmében oly keményen büntették, mint a gyilkosokat, mert a stuprum violentumot mint erkölcsi gyilkosságot fogták fel. A későbbi századok folyamán azt is szigorúan büntették, aki szóval mocskolta egy hajadon ártatlanságát. Pl. 1740-ben történt Békésvármegyében, hogy „Hegedűs István azt a hírt terjesztette Szabó Judit tisztességes hajadonról, hogy már nem szűz. A leány a vármegyéhez fordult elégtételért, s minthogy Hegedűs nem tudta igazolni állítását, ötven botot kapott. " L.: Dr. Magyary-Kossa Gy., 1929. I. 190. 203 Raj Tamás: Szerelem és házasság az ókori Izraelben. In: Fejezetek a szexualitás történetéből. (Szerk. Oláh Tamás, Budapest, 1986) 99. 204 Mózes V. könyve (22 13-21); A súlyos következményeket elkerülendő, néha- úgy beszélik - írja Raj Tamás: „ a csalódott szülők bárányvérrel festették meg a leány ingét vagy az ágyneműt. " - Raj T, 1986. i. m. 100.; A régi praktikák az olyan nőknek, akik ismét a szűz látszatát akarták kelteni, a következőt javallottak a XVI. században: „Végy éretlen gallalmákat, piros rózsát, fehér borsot, törd porrá, mosd meg feliéi" borban és öntsd a méhbe." - Fónagy Iván: A mágia és a titkos tudományok története. (Budapest, 1943) 297. 339
