A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Néprajz - Vajda Mária: A régi lakodalmak egyik fontos mozzanatáról: a menyasszonyfektetésről

írások

13 - az utóbbi időben megélénkülő - a parasztság szerelmi életének kutatásával foglalkozó tanulmányok is.

14 Jelen dolgozat a korábban megjelent szakirodalom adatainak felhasználásával és saját gyűjtés alapján elsőként tesz kísérletet a menyasszonyfektetésre vonatkozó magyar hagyományok összefoglalására. Régi jog szerint a házasság érvényességi kelléke volt az elhalás,

15 melynek jelentősége a régi magyar jogban valószínűleg az egyházjogon keresztül fejlődött ki,

16 és így került be a nép szokásaiba.

17 így az elhalás, az új pár első együttes éjszakai hálása minden lakodalomnak fontos részét képezte, vagy ha az ténylegesen nem volt keresztülvihető valamilyen oknál fogva, jelképesen utánozták a házasság elhalását.

18 Tárkány Szűcs Ernő szerint

19 ennek kapcsán annak a középkori szabálynak a szokásjogi továbbélésére gondolhatunk, amely a házasság létrejöttét a házasságkötési szándék kinyilvánításával jogilag nem látta teljesnek, hanem a házastársi életközösség tényleges megkezdésétől tette függővé. Az elhalást tehát érvényességi kelléknek tekintették, amit adott esetben bíróság előtt bizonyítani is kellett.

20 Ha az elhalás elmaradt, többek között nem következtek be a házasság vagyonjogi kihatásai (pl. hitbér)

21 sem. 13 Győri Klára, 1975. 134-138.; Gémes Eszter: Mindig magam. (Budapest, 1979) 107-109., Berényi Andrásné: Nagy Rozália a nevem. (Budapest, 1975) 173-174. 14 Vajda M., 1978. 8.; Uő: 1982.

1. 64-65., II. 86., IV. 59-61.; Uő: 1987.; Uő: 1988. 20., 22., 32., 84-86.; Szenti T, 1987.; Uő: 1985.; Uő: 1993.; Mészáros Gy, 1984. 15 Vö.: Emil Friedberg, 1865.; Már a régi germán jog szerint a házasság érvényességének téltétlen kelléke volt az elhalás, „összetéktetés (Beilager, Bettsprung, Beschlagen der Decke). Egy versbe foglalt jogszabály szerint: „1st das Bett bestritten, ist das Recht erstritten. " = Ágyba fekszel, jogot szerzel. A jogszabály később elavult, de a szokás megmaradt. Legfeljebb annyiban enyhült, hogy a pár felöltözötten bújt a takaró alá, s azután visszament táncolni. -Ráth-Végh István, 1963. 313. 16 RosznerE., 1887.311. 17 Georch Illés: Honnyi törvény (Posony, 1804) I. 82., 110.; Vö: Tárkány Szűcs E., 1944. 74. 18 Szendrey Á., i. m. 1936. 148.; A Nyitra megyei tótoknál „éjfélkor a menyasszonyt az idősb asszonyok egy mellék kamrába vezetik, ott ugyanezek égő gyertyákat tartva kezökben, néhányszor sürögnek forognak körötte, pártáját leveszik pro forme ágyba fektetik, de azonnal ismét felemelik, fejkötőt adnak fejére, s újra a tánchelyre viszik; a férfiak ugyanezt teszik a vőlegénnyel". - Réső Ensel S., 1867. 205. 19 Tárkány Szűcs E., 1981. 399.; Hármaskönyv I. 96. cím 20 Amennyiben a téij tehetetlennek bizonyult, a nők ezen egyedüli indok alapján kérhették régen a házasság felbontását. A tehetetlenségi peres ügyek, amelyeket az egyházatyák írásaikban fektettek le, s a pápák decretaliák útján rendeztek, eleinte titkosan folytak. A XVI. század derekán az egyházi bíróságok (a püspöki törvényszékek) elfogadtak egy congressusnak nevezett vizsgálatot, amely tulajdonképpen az igazságszolgáltatás által elrendelt párosodás volt: ennek folyamán kellett a férjnek nemzőképességét vagy -képtelenségét bizonyítani. - Vö.: Claude Dulong: A szerelem a XVI. században. (Budapest, 1974) 45-48.; Magyarországi viszonylatban L. Pataki Jenő: Impotenciára való vizsgálat. Orvosi szemle, 1935. 3. sz.; Magyary-Kossa Gy, 1940. IV. 175. - miután az erdélyi püspöki konzisztórium felkérésére adott orvosszakértői vélemények a házassági kötelességek rendes teljesítésére képtelennek nyilvánították a feleség által bepanaszolt férjet, a házasságot 1771-ben felbontották. Egy másik esetben a vizsgálók azt jelentik, hogy úgy a férj, mint a féleség nemi szervei normálisak, ezért is kötelezi őket a további együttélésre, melynek ellenőrzésére két papot küldenek ki, a viszályt alaptalanul kezdő nőt pedig hét napi kényénél és vízzel való böjtre ítélték. - Vö.: Magyary-Kossy Gy, 1931. III. 59.; Más esetben a vizsgálatra kirendelt matrónák azt jelentik, hogy az asszony eddig azért nem tudott eleget tenni férje kívánságainak, mert még nagyon fiatal; de remélik, hogy egy idő múlva az ő szeméremtestén bizonyos változtatást (tágítást) lehet eszközölni oly mesterséges módon, melyben maguk a matrónák jártasaknak, „tudósok"-nak mondják magukat (de qua arte se doctas fore asserebant matronae). Ezért elrendelik, hogy a férj köteles még két évig együtt lakni és hálni a feleségével, akkor fognak csak ítéletet hozni arról, hogy télbontják-e a házasságot. - Magyary-Kossa Gy, 1931. III. 59.; Számos más esetben is éppen a férjet tehetetlenséggel vádoló feleségről bizonyosodik be, hogy „szemérmes testének alkotása miatt nem alkalmas a házaséletre". L.: Magyary-Kossa Gy, 1931. III. 59.; S még olyan furcsa esetek is előfordultak, hogy miután az asszony még 3 évi házasság után is szűz volt, mert a lefolytatott vizsgálat alapján megállapították, hogy alkalmatlan a házaséletre, mert „virgae viriles in matrices (illius) introire nonpossunt". a házasságot felbontották. De mivel később újra jelentkezik, s magát „orvosi segítség közbejöttével" immár alkalmasnak mondja, s ugyanezt 313