A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Természettudomány - Sándor István–Dudás Miklós: Néhány faj (Falconiformes, Strigiformes, Ciconia nigra, Corvux Corax) állomány felmérése a Beregi-szatmári síkon

./' s~-~7 4=7\ iftW i<± la I l l I l 1 l 1 11 I 1 I J I I I ! I I i * A fészkelő párok eloszlása az egyes erdőterületeken - Az egykori nagy összefüggő háborítatlan erdőségek helyett, ma már sajnos csak néhány sok esetben foltszerű állomány található, amelyek bár faállományukat és korösszetételüket tekintve fészkelésre alkalmasok, de éppen kis kiterjedésük miatt erősen zavartak (erdőmüvelés, túlzott vadászat, turizmus stb.). Az összesítő táblázatból kitűnik, hogy a térségben a leggyakoribb fajok: a galambász héja, az egerészölyv és a vörösvércse. Nem mondható gyakorinak a darázs ölyv, s szinte ritkaságszámba megy a barna kánya előfordulása. A karvaly fészkelési időben igen rejtett életmódot folytat, így valószínűnek tartjuk, hogy lényegesen nagyobb a tényleges fészkelő állománya, mint amennyit sikerült megfigyelnünk. A kabasólyom gyér előfordulását a jóval hűvösebb, csapadékosabb montán hatású klímának tulajdonítjuk (a kékvércse egyáltalán nem költ). Két fokozottan védett fajt is megfigyeltünk a vizsgált időszakokban, a békászó sast és a kerecsensólymot, de konkrét fészkelésüket nem sikerült bizonyítani. A kerecsen előfordulását állatföldrajzilag mindenképpen limitálja az ürge elterjedési areája. Ezen a tájegységen ürgés legelőket nem találtunk, így a kerecsen megtelepedésére csak alkalmilag számíthatunk. Az erdőket övező magasfúvű kaszálókban, sasréteken, gyékényes foltokban néhány párban a barna rétihéja, s egy-két párban a hamvas rétihéja is költ. (Dr. Endes Mihály 1990-ben a Nyírjes tőzegmoha lápon kékes rétihéja tojáshéj maradványokat talált.) Kiemelkedően jelentős a hollóállomány, melyet stabilnak tartunk. Ebben a térségben a jelentős hollóállomány miatt tilos a Fl-es injektált tojással történő mérgezés! így van némi remény az állomány fennmaradására. Az illegális kilövések lényegesen (drasztikusan) nem veszélyeztetik a populáció létét. A növekvő számú költő párnak tulajdonítjuk, hogy e faj Dél-Nyugat felé lassan terjeszkedik, s már elérte Hajdú-Bihar megyét. (1984-ben Guthi erdőben, 1986-ban Erdöspusztán, 1989-ben a Tisza árterén, 1992-ben a Hortobágy északi szélén jelent meg, mint fészkelő!) 30