A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Néprajz - Nagy Ibolya: Fényképhasználat a hajdúszoboszlói parasztság körében

4. kép. Háborús családi kép, M. Tóth Bálint és családja. Az anya a pár éves és kéthetes fiaival - a katona apa is ugyanabban a műteremben fényképezkedett le, de valószínű, hogy szabadsága alatt, jóval később. (Az itt látható montázs az egymás mellé tett képek reprodukciójaként készültel. Mérete: 15x17 cm, jelzés nélküli, magántulajdonban lévő kép) „ ... ezelőtt iskolában, osztálykípek, szinte evvel kezdődött. Olyan, hogy gyereket külön, nem nagyon vót. Nekünk is, emlíkszek rá, mikor azt a családi kípet csináltatok az apámék, az anyám akkor beteg vót, nagyon beteg vót. Jó vóna csináltatni! Még most megvagyok, ezekkel a gyerekikkel, öt fiú van, mind az öt fiú. Oszt akkor csináltattak egy fénykipet. Én, akkor úgy emlíkszek első iskolás vótam. Ez lehetett 1929~30-ba. Azon úgy vagyunk rajta heten. Nagyon jól emlíkszek rá: apám-anyám közípen, Pista bátyám vót a kózípső, az meg így köztük. Emerrül Pali bátyám, Bálint bátyám, emerrül Laci bátyám meg én. Nem lett abbúl mindenkinek, öt fénykipet nem csináltattak, kettő-három vót... " E képekkel adekvát egy másik fotó: rajta hat hónapos kislányt láthatunk, aki egyedüli gyermek volt, édesanyja már 38 éves, ám mégsem ő, hanem a kis dajka tartja ölében a gyermeket. Mind mennyiségben, mind értékben a legtöbb kép az emberélet ifjúkori szakaszában készült, melynek betetőzése s egyben lezárása a házasság - s mindezt fényképben is visszatükrözi a „képek képe" az esküvői, szoboszlói szóhasználattal a „menyasszonyi-vőlegínyi" fénykép. A nagylánnyá-legénnyé válást viseleti darabok nem szimbolizálták, avatási szokások is ismeretlenek már, a társadalmi státus-váltás kezdete életévhez nem köthető. Különböző állomásai, megjelenési formái azonban rögzíthetőek: kialakulnak az állandó baráti, barátnői kapcsolatok, tagjai később műrokonságra (komaság) is léphetnek egymással; a fiatalok tánciskolába járnak, majd engedélyezett a bálba járás. Nagy táncmulatságokat tartottak jeles névnapokon: Lajos, István napján, naptári ünnepekkor, szerveztek mulatságot az iparosok, gazdálkodó ifjak stb. híresek voltak a szüreti felvonulással egybekötött szüreti bálok is. A vasárnapokhoz már hozzátartozott az istentisztelet utáni vagy a délutáni „korzózás": a fiatalok külön csoportokban végig a fő utcán kisétáltak a fürdőig, s útközben feltétlenül megnézték a fényképész kirakatát. 292