A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Természettudomány - Sándor István–Dudás Miklós: Néhány faj (Falconiformes, Strigiformes, Ciconia nigra, Corvux Corax) állomány felmérése a Beregi-szatmári síkon

A vizsgált időszak alatt az összes fészkelő állomány 1982-1990 (pár) Pernis apivorus 8 Milvus migrans 3(?) Accipiter gentilis 12 Accipiter nisus 2(?) Buteo buteo 21 Aquila pomarina 1(?) Falco cherrug 1(?) Falco subbuteo 4 Falco tinnunculus 19 Circus aeruginosus 5(?) Circus pygargus 2(?) Ciconia nigra 3-4(?) Corvus corax 15 ÖSSZEFOGLALÁS A Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet megalakulása (1982) garanciát jelent arra, hogy a terület jelenlegi tájképi megjelenésében fönnmarad. Különösen az erdőterületekre vonatkozóan tartjuk ezt fontosnak, ugyanis a valamikori összefüggő nagy kiterjedésű erdőségeket, csak kisebb foltokban szakították meg rétek, kaszálók, mocsarak. Mai állapotokat érdemes összevetni egy 1700-as évekből származó katonai térképpel, melyen az 1970-ig történt nagy táj átalakítások „eredményei" is látszanak. A mostani legelőknek használt területek másodlagos eredetűek, erdőirtások során keletkeztek. Döntő többségüket intenzív gyepekként hasznosítják, természetvédelmi szempontból nem különösebben értékesek, viszont az extenzív állattartás szempontjából hazánk legkiválóbb adottságú marhalegelői terülnek itt el. Az állatállomány jelentősen csökkent az elmúlt években, így a nem hasznosított legelők újraerdősítésének lehetősége előtérbe került. Ha ez a folyamat felgyorsul, a „tájátalakítás" visszaállíthat talán valamit az egykori állapotokból!? A kutatások során törekedtünk legalább két alkalommal bejárni évente minden erdőrészt. A késő őszi időszakban a gallyfészkek konkrét megkeresését és azok üzemi (erdészeti) térképekre való berajzolását végeztük el. A tavaszi aspektusban (április-május) a fészkek „foglalását", illetve a sikeres költéseket regisztráltuk. Felmérésünk eredményei alapján a térség összes nappali ragadozómadár állománya „szegényesnek" mondható, mind fajgazdagság, mind a fajon belüli állomány nagyságra vonatkozóan is. Ennek okait elsősorban az alábbiakban látjuk: - A ragadozók táplálékforrásainak összehasonlítása során, az Alföld kevésbé kötött talajain (Nyírség, Hajdúság, Hortobágy) gazdagabb a kisemlős populációk eloszlása. SzatmárBereg hideg „sülevényes" nehézagyag öntés talajtípusaiban a rossz hő, levegő vízgazdálkodása miatt olyan szélsőséges életfeltételek uralkodnak, hogy ez szinte teljesen alkalmatlan egyes fajoknak (ürge, hörcsög). Más apró rágcsálók is (mezei pocok, erdei egér, a güzüegér stb.) sok esetben csak vegetálnak, látványos nagy gradációk nélkül!? 28