A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Néprajz - Magyari Márta: „Szépség Pászka, az Úr Pászkája” A görög katolikus húsvéti kalács készítésének hagyományos formái

akkor az milyen lesz mán, hogy olyan még nem vót. Csak mint fiatalasszony, hát olyan lelkes vótam, hogy én majd hogy csinálom. Mer az nagyon fontos vót, hogy hogy tud a fiatalasszony, milyen pászkát tud. Hát aztán nem emlékszem, hogy milyen vót, valamilyenre megsikerült. De ez mintha olyan vetélkedés lett vóna. Vittek akkora pászkákat." (Kövesdi Ferencné, sz. 1927. Hajdúböszörmény) Hogy az asszonyi tevékenységnek, milyen kiemelten fontos része volt az ünnepi kalács elkészítése, alátámasztja az is, hogy az asszonyok között állandó beszédtémát jelentett a pászkasütéssel kapcsolatos apróbb fortélyok, s a különböző újítások kipróbálása. „ Nem szoktunk a pászkába tojást tenni, de én most ütöttem bele egyet, gondoltam megpróbálom, a sógornőmtől hallottam, hogy ő tavaly úgy csinálta és nagyon szép lett tőle a pászkája. Most én is kipróbáltam, nem tudom milyen lesz." (Szima Jánosné, sz. 1930.Nagyléta) „A sógornőm mondta, hogy a disznózsírt meg a tojást, azt nem tudom, hogy milyen arányba, de kikeverik, Szűcs Marcsa nénitől hallotta ő ezt, és avval dagasszák be a pászkát, és attúl aztán nagyon könnyű a tészta. Ha most nem lenne a kacsazsír, akkor így csinálnám. A sógornőm most így csinálja, azt mondta, tavaly neki nagyon szép lett a sárgatúró levitül, oszt most megint másképp csinálja. Még jobbat akar." (Kövesdi Ferencné, sz. 1927. Hajdúböszörmény) A mindig jobbra való törekvés és a hagyományokhoz való ragaszkodás a pászkakészítés munkafolyamatában sajátos kettősséget hoz létre. Az alapanyag, a tészta elkészítése során számos technikai újítás, bizonyos új adalékanyagok alkalmazása is teret kap, ugyanakkor a pászka megformálása szigorúan az adott terület régi szokásainak megfelelően történik. Ez a megállapítás napjainkban is igaz mindenütt, ahol nem a sütőipartól rendelt „bolti kalács"-ot visznek a szentélésre. 285