A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Történelem - Szűcs Ernő: A Debreceni Gazdák Bankja Rt. (1911–1938)

alaptőkével együtt már 85 240 pengő!). Az alaptőke fejlődését kiegészítette a betétek összegének 49 146 pengőről (1925. jan. 1.), 484 161- (1928), illetve 422 746 (1929) pengőre növekedése, a váltó tárcának 49 812 (1925. jan. 1.) 603 458- pengőre való ugrásszerű fejlődése, amit még kiegészített a visszleszámítolt váltók tárcájának állása, amely 16 960 pengőről (1925. jan. 1.) 170 300 pengőre emelkedett. A bank más számláinak vizsgálata is azt igazolja, hogy 1926 után a hitelélet nemcsak normalizálódott, hanem erőteljes lendületet is vett. Ezt a tendenciát azonban az 1929ben bekövetkezett gazdasági válság máris lefékezte, sőt visszavetette. Ezt támasztja alá pl. a betétek összegének 1928-ról 1929 végére történt jelentős visszaesése (484 161:422 746).

13 Jellemző momentumként kell említenünk - kivált a későbbiek szempontjából lesz ez lényeges -, hogy a bank 1922-őt követően, 1929-cel bezárólag nem rendelkezett ingatlannal. Ezen számlán csak 1930-tól szerepeltek tételek, s ez azzal magyarázható, hogy a válság első évét (1929) követően máris több adós elvesztette a fedezetül kijelölt ingatlanát, és azok a bank tulajdonába kerültek. Ez a folyamat a gazdasági válság időszakában majd fel is fokozódott:

14 1930-ban az ingatlanok értéke a banknál 11 709,09 pengő 1931 -ben az ingatlanok értéke a banknál 11 519,04 pengő 1932-ben az ingatlanok értéke a banknál 33 176,76 pengő 1933-ban az ingatlanok értéke a banknál 78 564,38 pengő 1934-ben az ingatlanok értéke a banknál 115 169,62 pengő 1935-ben az ingatlanok értéke a banknál 124 383,58 pengő Szükségesnek ítéljük, hogy a bankhoz került ingatlanok értékének gyors növekedéséhez magyarázatot fűzzünk. Az előzőekben már említettük, hogy a válság első évét követően több adós fizetésképtelenné válva elvesztette fedezetül nyújtott ingatlanát. Ez azonban nemcsak a válság hatása volt. Nevezetesen az 1929 telén városunkban és környékén rendkívüli fagy következett be, ami óriási veszteséget idézett elő a mezőgazdaságban. Ez a csapás nem csupán a gazdaadósokat sújtotta, hanem meggyengítette az őket kiszolgáló kereskedőket, és iparosokat is, akik a gazdák helyzete miatt megrendelő és vásárló nélkül maradtak. Tudott dolog, hogy a gazdasági világválság 1929-től 1933-ig tartott. Az ingatlanok értékének gyarapodása a banknál azonban nem állt le 1933 végével sem, ellenkezőleg gyors emelkedést mutatott a következő években is. Ennek pedig az a magyarázata, hogy Debrecent és környékét a válságot követően két rendkívüli aszályos év sújtotta, így túlzás nélkül fogalmazhatunk akként, hogy: környékünkön további két év esett ki a gazdasági élet helyreállításának idejéből, illetve Debrecen és vidékének mezőgazdasága további két éven át időjárási csapásoktól szenvedett, ami ez esetben is a város kereskedőire és iparosaira, de nyilvánvalóan közvetlenül hatott a helybeli hitéletre is. A háború (I. világháború) utáni inflációs éveket követő alig néhány éves fellendülést megtörte a gazdasági világválság, valamint a fagykár (1929) és az aszálykár (1934 és 1935), ami a banknál az ingatlanok gyors növekedéséhez vezetett, s ez azután csökkentette a Debreceni Gazdák Bankja Rt. mobilitását. Ezt így fogalmazta meg az egyik igazgatósági jelentés: „Gazdáinkat a súlyos adók és a nehéz pénzviszonyok egyes esetekben kényszerítették, hogy tartozásaikat nem törlesztették, sőt még a kamatokat fizetni is alig voltak képesek. A legfőbb baj azonban abban emelkedett ki, hogy a 13 Nagy Magyar Compass 1922-1924., 327. és HBML VII. 2/d Ct 600, valamint HBML VII. 2/d 72. 14 Országos Levéltár (továbbiakban: OL) Z 93. tétel 124. csomó. 265