A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Történelem - Surányi Béla: Az Alföld mint kultúrtáj, különös tekintettel a XIX–XX. századra

„A Magyar Alföld talajainak kialakulása mindig szoros kapcsolatban állt az Alföld vízrajzával, hidrológiai viszonyaival, s mint az ezeket befolyásoló legnagyobb méretű emberi beavatkozással, a Tisza-szabályozással is."

70 Ami a hidrológiai változásokat illeti

71 elmondható, hogy az áradások és a hosszantartó vízborítások elmaradása nem vezet a csapadék csökkenéséhez, vagyis az Alföld arid jellege nem fokozódott (ti. nem ez váltotta, váltja ki az ismétlődő aszályokat). A természetes vegetáció átalakulása nem a csapadék hiányával magyarázható, hanem a vízborítás megszűnésével. A szabályozással, vízrendezéssel ugyan bővült jelentősen a mezőgazdasági hasznosítású földterület nagysága, de bekövetkezett, ill. elkezdődött egy talajromlás, amelyet az erőteljes párolgás váltott ki, s ez pl. sófelhalmozódáshoz vezetett a talajfelszín közelében. A Tisza-szabályozás nem módosította az Alföld éghajlatát, de kétségkívül átformálta - a természeti adottságok bővebb kínálatával - a kultúrtáj arculatát. Ami változás kimutatható az éghajlatban, az egy általános tendencia érvényesülése e térségben is. Mindez az ún. mediterránosodásban érhető tetten. A folyamatosan csökkenő csapadékmennyiség, főleg az Alföldön, a talajvíz süllyedését váltotta ki. Ennek mértéke pl. a Duna-Tisza közén a harmincas évektől napjainkig

72 megduplázódott. A XIX. században zajló környezetátalakítás

13 legnagyobb horderejű munkálatai közé tartozik a folyószabályozás, az ármentesítés, láp- és mocsárlecsapolások, s a belvízrendezés. A Tiszavölgyében

1

"

1 a századfordulóig kb. 3,5 millió kat. hold védelmét oldották meg, közel 3000 km töltés megépítésével. A Duna mentén is kb. 1000 km hosszúságú töltés egy millió kat. hold fölöti mezőgazdasági terület árvízmentességét biztosította. A vízrendezés együtt járt a gazdálkodás szerkezetének átalakulásával. 1865-1913 között

1

^ az ún. vizes megyékben (Bács-Bodrog, Békés, Bereg, Bihar, Csongrád, Heves, Jász-NagykunSzolnok, Szabolcs, Szatmár és Torontál) a szántóterület uralta a tájat. Még az olyan tipikus halászközség is mint pl. Tápé határában a művelt terület aránya az 1865. évi 15,36%-ról 1895-re már 62,2%-ot ért el, sőt 1913-ban 92,59%-os arányával egyeduralkodóvá vált. A gazdálkodás belterjesedése, az intenzívebb földhasználat - igényesebb növénykultúrák meghonosodása- ösztönözte a birtokaprózódást. Ugyanakkor aparcellásodás, a kisebb művelési tagok, ökológiai szempontból jobban megközelítették az „ideális" tagoltságot. A vizsgált megyékben

76 - Szabolcs kivételével - a legtöbb szántóterületet az 5-100 kat. holddal rendelkező 70 Várallyay György: A Tisza-szabályozás és az Alföld talajviszonyai. Ua. 87. A vízszabályozás, a talajvízszint süllyedése, a szikesedés térhódítása hosszadalmas vitát váltott ki a szakemberek körében, nem kímélve a történészeket sem. Lásd: Szabolcsi István: Vita a lecsapolások és vízrendezések hatásáról a tiszántúli talajképződési folyamatokra. AgTSz., 1959. 1-4. sz. 63-87. 71 Szász Gábor: A Tisza szabályozással kapcsolatos klimatológiai nézetek. Mérlegen, 1992. 19-24. 72 Változások a Duna-Tisza köze vízháztartásában. Szerk.: Pálfai Imre. Bp., 1994. 24. A csapadékhiány főleg a november-február közti időszakban - évtizedek óta mutatkozik. Kedvezőtlen helyzetet teremtett a Duna-Tisza közén, főként a Hátságon, az erdősültség arányának növekedése, hiszen 1930-1992 között közel háromszorosára emelkedett, s elérte a 250 ezer hektárt. A nagy vízfogyasztású fafajták kiszárítják a talajt. Ez más fafélék ültetésével mérsékelhető. A Duna-Tisza közének talajvízsüllyedését 50-60%-ban az időjárás változása, 40-50%-ban az emberi tevékenység váltotta ki. I. m. 33., 37-39. 73 Frisnyák, 1995. 92-101. A Tisza hossza 457 km-rel rövidült, s a mederátvágások következtében a mederesése másfélszeresére nőtt. A folyószabályozás során épült ki a gátrendszer, valamint a nagyobb településeket védő körgátak. A folyót kísérő ártér nagysága 1/20-ra csökkent. A többi, Tiszába ömlő folyó is „hasonló sorsra" jutott, bár már figyelembe vették a „tiszai tapasztalatokat". 74 Szinyey Merse József: Talajjavítások és vízszabályozás. In: Magyarország földmívelése. Bp., 1896. 74. Később: Mo.földm., 1896. 75 Dóka Klára: A vízi munkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében (1772-1918). Bp., 1987. 232-235. Később: Dóka, 1987. 76 Ua. 239. 245