A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Természettudomány - Sándor István–Dudás Miklós: Néhány faj (Falconiformes, Strigiformes, Ciconia nigra, Corvux Corax) állomány felmérése a Beregi-szatmári síkon

A KUTATOTT TERÜLETEK RÉSZLETESEBB JELLEMZÉSE Vizsgálataink során minden jelentős erdős biotópot átvizsgáltunk. Az egyes erdők leírását azért tartjuk lényegesnek, mert munkánkat hangsúlyozottan feltáró jellegűnek tekintjük, s így a jövőben a szélesebb körű botanikai, zoológiai stb. kutatásokat szeretnénk tapasztalatainkkal segíteni. Ugyancsak célunk volt az 1982-ben létrejött Szatmár-Beregi TK. munkájának támogatása, így a területek leírása alkalmával egy sor olyan erdőrészre is felhívjuk a figyelmet, ami egyéb vonatkozásokban lehet fontos természetvédelmi szempontból. A BEREGI-SÍKSÁG ERDŐI: A Lónyaierdő A Lónya, Mátyus, Tiszakerecseny határában elterülő erdő kb. 860 ha. Kiterjedésével a térség összefüggőbb erdőségei közé tartozik. Keleten az országhatárral közvetlen érintkezik. Az erdőt keresztülszeli a Csaronda patak. Az állományalkotó fafajai között dominál a kocsányos tölgy, a közönséges gyertyán és a mézgás éger. A terület mélyfekvésű részein félig feltöltődött folyómedrek, morotvák húzódnak - sajátos növénytársulásokkal (mozaikosan: nádas, magas sávos, rekettyefüzesek stb.). Az erdő DK-i sarkában fekszik az ún. „Mélyéger" nevű fokozottan védett terület, mely tájképileg talán a Beregi-sík legszebb égerlápja. Az erdő korösszetétele alapján erősen „elfiatalított" a ma még jellegtelen 30—40 éves körüli állományok aránya jelentős. Az erdőben intenzív vadgazdálkodás folyik (az egész terület mintegy háromnegyed része bekerített). A túlnépesített nagyvadállomány (gímszarvas, vaddisznó stb.) nagy károkat okoz az erdő növekedésében, a cserjék, illetve az újulat, valamint a telepítések visszarágásával. Az intenzíven vadászott részek legszebb állományai a „Juhász" lapos, „Csigás" lapos nevű tagokban található, ezek idős gyertyános tölgyesek. Az élőhelyek állapotát az egyre gyakoribb emberi beavatkozások tovább rontották. Az erdőt hosszában keresztülszelő széles meliorált feltáró út (mindkét oldalán vízelvezető árkokkal) meggyorsította a terület kiszáradását, valamint megszüntette a természetes vízátfolyásokat. Az erdő vízháztartásának kedvezőtlen befolyásolása csak évek múlva válik igazán érezhetővé! Az erdő nagyságát és kiterjedését figyelembe véve, az itt fészkelő ragadozó madár állomány szegényesnek bizonyult. A vizsgált időszakban hét konkrét fészket és egy revirt tartottunk nyilván. Ebből is négy pár vörösvércsét, amelyek az erdő peremterületein elhagyott dolmányos varjú (Corvus corone cornix) fészkekben költöttek. Az igen alkalmas erdőrészek ellenére sem költött a fekete gólya (Ciconia nigra). Az egy-két pár holló állandó jelenléte a területen bizonyított. A ragadozó madarak ilyen gyér előfordulása, véleményünk szerint elsősorban az intenzív vadgazdálkodás számlájára írható. A terület állandó zaklatása nem kedvez az érzékenyebb fajok fészkelésének. A Bockereki erdő Vámostanya, Gelénes, Csaroda, Tákos községek határában terül el a Beregi-sík jelenleg legnagyobb kiterjedésű erdősége, kb. 1200 ha-os. A legszebb idős állományai Vámosatya felől közelíthetők meg. A térség szinte összes jellemző erdőtípusa megtalálható itt a magasabb térszínek gyertyánostölgyesei, a keményfás ligeterdők (tölgy-kőris-szil) a kőrises égerlápok, füzlápok, foltokban telepített lúcosok. A terület rendkívüli vízbősége emlékeztet a valamikori vízrendezések előtti állapotokra. Az erdőt DNy-on a Csaronda és a Szipa csatornák övezik. Szerencsére nem 23