A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Történelem - Ablonczy Balázs: Az 1802-es és az 1881-es debreceni tűzvész történetéről

"Mert a' midőn volna ezer nyóltz-száz kettő: (Jaj! ha eszembejut, szívem hasad kettő!) Akkor egy véletlen gyúladás támada [Kiemelés A. B..] Mellynek nézésében a' szem el-fárada"

46 (Most tehát látható, hogy Csokonai Szüts Sára koszorúja című paródiájában a leány művét, a magyar ponyvairodalom egyik első jelentkezését miért nevezi "gyarló sorú, tzérnás vers"-nek.

47

) A perdöntő ebben az esetben a városi tűzbizottság jegyzőkönyve, amely egyértelműen Jóvér Mihályné sertésólját említette és egyúttal tudatta, hogy "az investigatio elkezdődött".

48 Ha valóban pálinkafőzés volt a ház gazdájának foglalkozása, a baleset nagyon valószínű. Az évszázaddal később végzett mérések tanúsága szerint város egyik uralkodó széliránya, a délnyugati mellett, (csaknem húsz százalékban) az északkeleti volt. Nem kellett tehát feltétlenül emberi szándékot keresni a tűz fellobbanása mögött, a szél "kisegíthette" az emberi mulasztást.

49 A heves szélnek köszönhetően a tűz gyorsan terjedt. Megfékezésére, mint már láttuk, vajmi kevés esély volt attól a pillanattól kezdve, amikor a szél elkezdte a pernyét és a parazsat a környező tetőkre is áthordani.

50 A balszerencsét tetézte, hogy a város egyetlen hasznavehető és gyors tűzoltóereje, a Református Kollégium diáksága jórészt nem az iskolában volt, hanem szétszóródva a Tiszántúlon, pünkösdi legációban. Mindössze néhány szolgadiák és alsóbb éves tartózkodott az iskolában, akiket koruknál fogva nem vettek be a Machinista Társaság soraiba. Az erős szélben villámgyorsan terjedtek a lángok, és egymás után kaptak bele a háztetőkbe. Pokoli zajt okozott, a bezárt, de kimenekíteni már nem tudott állatok panaszos bőgése, keveredve emberi kiáltásokkal, gyereksírással és a tűz ropogásával. A tűz terjedési sebességéről fogalmat adhat, hogy a körülbelül öt-öt és fél órán át tomboló lángok nagyjából ezerötszáz épületet hamvasztottak el. Azaz percenként körülbelül három épület esett a tűz áldozatául. (Ez a szám persze átlagolt, hiszen késő délután már több gócból futhatott szét a veszedelem.) A tűz olyan gyorsan terjedt, hogy a lakosokon először feltehetően pánik lett úrrá. Mire vagyonuk mentéséhez foghattak volna, a tűz elharapózott, és a polgárok immár a puszta életükért küzdöttek. Csokonai így írt Széchényi Ferenc grófnak három hónappal később, de még mindig megrázóan (Csokonai Darabos utcai háza is a tűz áldozata lett): "most az üszög és a hamu között fekszik az az együgyű, de nékem tág és gazdag hajlék, amellybe kívántam a világ lármája elől magamat nemzetem s múzsáim szolgalatjára elvonni, pusztává lett az á kis ország, mellybe én király voltam magam előtt és amellyben sokszor édes érzések között gondoltam: "Ennyi részem van a föld kerekségén", s örömmel futottam végig egy perc alatt boldogságomnak szűk, de elég körületét. Éppen a rózsák nyíltak, mikor kertecskémen, az én kis Sans-Soucimon a lobogó lángok keresztül rohantak: szívfacsarodva kellett szemlélnem, mikor Tuskulanumom, hol legérzékenyebb gondolataim teremtődtek, a láng között ropogott; mikor a rózsalugas tövig égett, s az a fülemüle, melly e kis zöld szálának minden éjjel koncertet adott, őrjöngve repült el a barátságosabb erdei vidékekre."

51 A városból kifelé menekülők számára valóságos sokkot okozhatott, amit láttak: a szűk ut46 A' Debreczenbenn 1802-dik Esztendőben Junius 11-ik napján történt Nagy Tűzről íródott versek, mellyeket a' több házi dolgai között készített Szüts Sára Debreczeni hajadon leány, Tsak hamar a' megtörtént veszedelem utánn., Debrecen, 1802., 2. 47 Harsányi István - Gulyás József: Adalékok Csokonai költészetéhez a sárospataki könyvtárból. Irodalomtörténeti Közlemények 1917. 1. sz. 64. o. 48 HBmLIV. A. 1012, Tűzvész, die 12 junii 1802. 49 Berényi Dénes: Debrecen szélviszonyai. Debreceni Szemle 1931/X. 427. o. 50 Mátyási: i. m. 22. o. 51 Csokonai Vitéz Mihály Munkái 1-2. (szerk. Vargha Balázs), 2. köt., Budapest, 1987, Szépirodalmi, 455456. o. 201