A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Történelem - Módy György: Nyugat-Bihar és Dél-Szabolcs települései a XIII. század végéig

Gutkeled nembeliek zálogból váltottak vissza. A Vas megyei Geregye nem egyik itt megadományozott tagja alapította Sálhida (Hencidába olvadt be) falut. Neve alapján vámos hely volt. 1291— 94 között birtokosa a nemzetség tagja Zalai Miklós. Léta (Nagy-) talán a Pécz nemzetségé, a XIV. században a tőlük származó Marczali család a földesura. Derecske IV. László király adományából lett Debrecen-i Rophoin báné. Natkfalva (a debreceni erdőspusztán Pac?) a tizedjegyzék szerint Szepesi Natk faluja, később is a család birtoka. Helyi eredetű kisbirtokosoké volt Besenyő (Berekböszörménytől kelet-északkeletre), Peterd (Mező-), Kornádi. Nyésta (Komáditól északra) urai talán rokonok a Kornádi családdal. Nem sokat tudunk Böszörmény (Berek-) birtoklástörténetéről, pedig a böszörmény-izmaelita lakosairól nevet kapott falu bizonyosan meg volt a XII. században.

48 A XIII. század második felében vizsgált területünkön már 112 kisebb-nagyobb nem egyidejű falu élt. Elmondhatjuk, hogy ez az országos átlagnak megfelelő sűrűségű településhálózatot mutat. A falvak kisebbik hányada vezethető vissza a század elejének szabad birtokosi, társadalmilag felemelkedett várjobbágyi településekre. Később ezek lesznek a jellegzetes kisnemesi falvak, mint például Ősi, Hat, Sas, Bozsód, Bojt, Kornádi, Szepes, Septely, Mizséte, Szomajom, Sáránd, Rabé. Nagyjából őrizték birtokállomanyukat a bihari tájon korán megjelent Ákos és Barsa nemektől származó családok, a békési részen a Smaragd nem, a szabolcsi részen az Abák. A Miskolc és Örsur nemzetségek kiszorultak, Ohat nemzetsége kihalt. A Katák veszítettek birtokaikból, ugyanúgy mint a XII. században már itt lévő Gyovadok és Geregyék. Ezzel párhuzamosan a rokon Sártványvecse és Zovárd nemek és a két XI-XII. században itt birtokos idegen nemzetség, a Hontpázmányok bihari ága, de különösen is a Gutkeledek mind Majádi (mind Sárvármonostori főág) terjeszkedése figyelhető meg. Előbbieknek tizenkét falujáról tudunk, utóbbiak pedig Adony és Gut körül - de távolabb is - nagy területen birtokoltak huszonegy falut. A legszembetűnőbb az egyetlen ún. „úri nemzetséghez" sem köthető Debreceni család uradalmának egy nemzedék élete alatti kiépülése. A debreceni uradalom a XIII. századi uradalomfejlődés történetében az egyetlen példája annak, hogy egy vár nélküli település uradalmi központtá vált. Az uradalom megalapítója Rophoin testvéreivel együtt IV. László alatt kiemelkedő katonai érdemeivel tűnt ki. Debrecen apjának Miklós comesnek és nagybátyjának I. Péternek ősi faluja. 1282-1286 között birtokába jutott Torna, Macs, Mihálylaka, Gáborján, Keresztúr, Szentpéterszeg, Tursámson része és feltehetően már ekkor Derecske és Tépe. Unokaöccse és majd örököse Dózsa 1297-ben vásárolta meg Kata nembeliektől Zámmonostorát. A család tehát néhány év alatt tíz falu földesura lett. Egyházi birtok volt a század végéig is Ártánd, Fancsal-Keresztes, Apáti, Papegyháza, Csőszd, Kékes, Fejérszentmargita, Bágyszeg. A bihari részre eső települések gazdasági erejére és lélekszámára az 1291-94 közöttre keltezett püspöki tizedjegyzék adataiból lehet következtetni. Szerepelnek ugyanis mind az egyházas, mind az egyháztalan falvak. Feltüntették a püspök részére két alkalommal adott gabona tizedet kepében, valamint a pap által adott adót - szeretetadományt - márkában. Utóbbi a plébánia jövedelmétől inkább függött, mint a plébános esetenkénti tizedrészesedésétől. A papok 1/2, 1/4 vagy 1/8 márkát fizettek. A két alkalommali fizetés átlagát számolva a legnagyobb gabonatizedet Ujmarja, Debrecen, Bagos, Nyírpályi, Gáborján és Esztár adták, 147, 80, 75, 59, 54 kepével. Félmárkás papi adót Ujmarja és Debrecen plébánosa fizetett, a többiek negyed márkát adtak. A 48 Bagos (Hajdú-), Pocsaj, Marja (Nagy- vagy Új-,), Szomajom, Bálintfalva, Kovácsi, Szendienes, Gyakháza, Belpércs (Vámos-), Pata: Mny. 222., 298., 359. - 222., 298., 358. - 301. - 301. - 223., 298. - 301. 222., 299. - 299. - 223. - 359. - 300. - 222., 298. - 301. - 301. - 301. - 301. - 301., 358. - Pata 1280: Z. I. 45. (?). 183