A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Történelem - Módy György: Nyugat-Bihar és Dél-Szabolcs települései a XIII. század végéig

Adony (Nyír-, 1294., Nyíradony). 1935-ban Kiss Lajos Nyíradony-Kenderföldek határrészen a Gutkeled nemzetség adonyi monostorának kutatásaival egyidőben tárta fel a kolostortól északnyugati irányban egy kisméretű, félköríves szentéllyel záródó templom alapmaradványait. A méretek és az alaprajz nyomán korát a XII. századba helyezte. Birtoklástörténeti kutatás segítségével megállapíthatjuk, hogy a nemzetség itteni legősibb faluja egyházára bukkant. A parochiális templom közelében épült fel még a XIV. század első harmadában is a nemzetség osztatlan birtokaként említett a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt Adonymonostora, mellyel 1294-ben mint a váradelőhegyi premontrei prépostság alá tartozó kolostorral találkozunk. Csecs (1297., Hortobágy-Zám puszta). Az Árkus vize melletti Köveshalmon 1909-ben tárta fel Zoltai a kicsiny, félköríves szentélyzáródású templom csonkolt falmaradványai és a döngölt agyagalapozás részeit. A templom körüli temető egyik bolygatott sírjából S-végű hajkarika került elő. Az egyház a Zámon monostorral rendelkező Kata nemzetség egyik legkorábbi falujának templomocskája. A falu neve személynévből keletkezett, Zám birtok északnyugati határosa A templom a XII. század végén már állott. Zámmonostora tartozéka volt 1297-ig, ekkor birtokosa Kátanembeli Csécs-i István. Vid (1312., Hajdúböszörmény Viditelek). 1950-ben tárta fel H. Fekete Péter és Kádár Zoltán a félköríves záródású hossz-szentélyes temploma maradványait - az északi és déli falak hiányos téglasorait és a vékony agyagdöngölésre habarcsba rakott faragatlan bodrogkereszturi terméskő alapozást. Az északi fal nyugati sarokkövét fésűs baltával faragták. A sekrestyének, toronynak nem találták nyomát. A föld tulajdonosa korábban románkori ízlésű félköríves résablak boltozatkövét találta meg. A falu neve személynévi eredetű, a Gutkeled nemzetség egyik ősi birtoka. 1313-ban a tatárjárás korában élt Dorog unokáié, Diószegi Miklós fiaié volt. Az egyház alaprajza, méretei majdnem azonosak a közeli Gutkeled birtok, Monostor templomáéval. Véleményem szerint a XII. század második felében már állott. Ebes (1334., az újjászületett mai falutól délre a debreceni-hajdúszováti út jobb oldalán). Középkori templomhelyét a Kösély bal partján egy nagyobb halmon az ún. Templomdombon 1989ben M. Nepper Ibolya ásatta meg. Fellelte egy egyenes záródású szentéllyel épített egyház alapmaradványait. A kutatás során kitűnt, hogy ez korábbi félköríves szentélyű XII. századi templom (teljes belső hossza 9 m, belső szélessége 6 m) feltehetően a XIII. század elején (?) történt bővítése. Ekkor új szentély épült, majd a XIII. század végén nyugat felé is új bejárati résszel (torony alap?) bővítették, és északi sekrestyét építettek. A megnagyobbított hajó déli falán három, a szentély délkeleti sarkán egy, az északi falon két támpillér maradványait lelték meg. A templom körüli temetőt a gépi szántás évek alatt teljesen feldúlta. A Templomdombtól északkeletre kb. 700 méterre a Kösély jobb partján kis kiterjedésű temető bolygatott öt sírját sikerült feltárni. Az 1. sír Svégű hajkarikája és az 5. sír sodrott gyűrűje a temetőt a X. század második felére vagy utolsó harmadára keltezheti. Ebes falu a tatárjárás előtt feltehetően királyi vagy várbirtok volt. A XIV. században a helyi eredetű Ebesi család majd a Szepesi család birtoka a XV. században is. Szentlélek (1344., Téglás - Angolkert határrészen). 1962-ben Gazdapusztai Gyula és a szerző egy homokdombon félköríves szentélyű kis templom (hajó belső hossza 5,8 m, szélessége 3,7 m, a szentély szélessége 3 m, mélysége 2,2, m) alapmaradványait tárták fel. Téglákat eredeti helyzetben csak helyenként leltek. A fekete agyagdöngölésre ritka sorban rakott téglák, töredék téglák feletti négy réteges fekete és sárga döngölt agyag alapozás érintetlen volt. A templom körüli temető felső bolygatott rétegében talált S-végű bronz hajkarika és törött végű feltehetően kígyófejes rosszezüst karperec is az egyház építését a XII. század közepére keltezi, a méretek és alaprajz ugyancsak. Az ásatás helyét múlt század végi térképek Szentlélek földjének jelzik. A határnév 1775. évi térképen Szentlélek Völgye néven szerepel. A falu a XIV. században Balogsemjén nemből származó földesurak birtoka. Nevét templomának patrónusáról kapta. Balmaz (1411., a Hortobágy és a Kadarcs folyók között). A vasúti állomástól északkeletre 1905-ben Zoltai ásatta meg a korábban Máta-i, majd Bivalyhalomnak nevezett halmot. Egyenes 173