A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Történelem - Módy György: Nyugat-Bihar és Dél-Szabolcs települései a XIII. század végéig

nak tarthatjuk. Ezek adtak helyet az udvarházaknak, XI-XII. századi forrásaink curia-inak, curtisainak. Ha ezeknek a falvaknak csak XIII. századi vagy későbbi írott említésével rendelkezünk is, többségük a Szent István által szervezett uralkodói udvarhelyek emlékét őrizte meg. Az Udvari nevet viselő falvak pedig jó részt ezekhez a központokhoz rendelt települések voltak.

15 Szabó István viszont rámutatott arra, hogy nem lehet minden udvar-udvarhely nevű településünket a királyi-hercegi birtokszervezethez kapcsolni. Ugyan a prédium minden esetben általános érvénnyel bíró magyar megfelelő szavát nem tudjuk megállapítani, de mint írja „ ... a curia és curtis fogalma sok megegyezést mutatott a prédiuméval, nem volna meglepő, ha udvar lett volna prédium is ". Jelenthette a magánbirtok központját is, ugyanúgy mint a lak szavunk.

16 Láttuk, néhány korai adatunk szól vizsgált területünk településeiről, döntően az 1067/1267. évi, valamint 1075-ből származó és egy 1177. körűire tehető oklevélből. Ez utóbbit nem számítva tulajdonképpen az egész XII. század is homályban marad. Valamelyes képet csak az ország egészéből származó adatok nyomán lehet ide is vonatkoztatni. így sajnos részletesebben nem szólhatunk arról a hatalmas gazdasági-társadalmi átalakulásról, mely a XII. század végén indult meg. Ez a századfordulón már jól érzékelhető a forrásokból és a XIII. század első felétől feltartóztathatatlan volt. Tudjuk, hogy különösen a XIII. század első harmadában országszerte nagymértékűvé vált a királyi birtokok és várföldek eladományozása. Már ezt megelőzően a korai földesúri gazdaságok, a prédiumok ugyanúgy elhanyatlottak, mint az azokkal egyidőben és együtt alakult szolgálónépi falvak rendszere. Mind nagyobb tért nyert a világi és egyházi nagybirtok. Területünkről a tatárjárás előtti adatok egy kivételével mind a Váradi Regestrumnak nevezett tüzesvaspróba ítéletgyűjteményből származnak. Az 1205-1235 közötti évekből ránk maradt peresetek nemcsak pótolhatatlan társadalom- és jogtörténeti forrásként hasznosíthatók, hanem igen értékesek településtörténeti szempontból is. Az említett egy kivétel egy 1214. évi oklevél, mely megörökíti, hogy a váci püspök Ártánd faluban a leleszi prépostságnak földet adományozott és a közelben fekvő Fancsal prédiumot, mely később Keresztes néven tűnik fel (Biharkeresztes).

17 Lássuk, hogy bihari tájunkon melyik évből és milyen falvakat ismerünk meg a Váradi Regestrumból. Felsorolásunk időrendi, jelezzük az első adat után az esetleges többszöri említéseket is. A ma élő falvak nevét kiemelt betűvel tüntetjük fel, az eltűnt települések helyét hozzávetőlegesen megadjuk. így következnek egyre-másra: Septely (1308., Biharkeresztes és Bojt között), BOJT (1208., 1213., 1214. és 1221), Körmösd (1213., 1214., 1235., Mezősastól keletre), SZENTMÁRTON (1213), Inke (1213., Derecskétől délnyugatra), Hat (1213., 1214. és 1226), KONYÁR (1213., 1219), Orod (1213., Zsákától délnyugatra), Lomb (1213., 1235., később Szentkereszttelke, Debrecentől nyugatra Szepes és Macs között), Nyék (1213., 1216. Berettyószentmárton és Fúrta között), Csőszi (1213. Konyár mellett), SAS (1213), Újlak (1213., Berettyószentmártontól keletre), Haláp (1213., 1214. a debreceni erdőspusztán), VÁNCSOD (1213), SÁMSON (Tur-, 1213), Guszár (1213., Váncsodtól nyugatra), Salamon terra (1213., Hencida és Bojt között), KEREKI (Nagy-, 1214), IRÁZ (1214., 1216. és 1220), Görbej (1214., 1221., Biharnagybajomtól délkeletre), Macsó (1214., Berettyóújfalutól észak-északnyugatra), Csőszi (1213., Kornádi mellett), UDVARI (Sárrét- 1214., 1217., 1220., 1221., 1229), HOMOROG (Magyar- 1214), Bökény prédium (1214., Iráz, Csökmő és Kornádi között), ESZTÁR (1215., a faluban prédiummal), BAJOM (Biharnagy- 1215), Dusnok (1215, a faluban prédiummal, Nagykereki határában), Zomlin (1215., 1216. Ártándtól északkeletre), ft45£(Nagy- 1215., 1219), Barsa (1216., Csökmőtől északra), GÁBORJÁN monostora (1217), KÓKAD (1219., 1220), PÁLYI (Monostor-, 1219., 1220), Pelőke (1219. Derecske mellett), Kinizs (1219., Derecske és 15 Udvar, Udvard, Udvarhely nevű településekre Györfjy György: István király és müve (Bp., 1977) 234., 262. 16 Szabói, 1963.1. 18. 17 F. VII/5. 209. 169