A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Régészet, ókortudomány - Patay Pál–Módy György: A herpályi monostor XII. század vég harangja

A harangtetőn látható vájatok rendeltetését nem ismerjük. Némileg hasonló, de a kiöntött harangból vésővel kiütött négy vájat van a Haithabu-i harangon is. Ezekkel kapcsolatban H. Drescher felveti annak a lehetőségét, hogy felszentelési keresztet jelképeznek. Ez azonban a herpályi harang esetében, ahol csak két vájat van, nem állja meg a helyét. Más korai harangon - így a San Canino-in is - a harangtetőn áttörések vannak. Theophilus ilyenek készítését (méghozzá négy háromszög alakúét) a harang jobb csengése érdekében kifejezetten ajánlja is.

10 Mai ismereteink szerint azonban ez nem befolyásolja a harang hangját. A herpályi monostor a XII. században épült és a tatárjárás következtében pusztult el. Ennek az ismerete a kérdéses harang készítésének az idejét, ha nem is évre, de meglehetősen szűk határok közé szorítva megadja. A leletnek éppen ez az egyik, mégpedig az általános kutatástörténeti jelentősége. Vagyis az, hogy a cukorsüveg alakú harangok készítésének idejét történelmi időadatok alapján rögzíti. Ugyanakkor pedig tárgyi bizonyítékot szolgáltat annak a megállapításához, hogy hazánkban az Árpádházi királyok korában a harangöntő ipar a közép-európai normáinak megfelelő úton haladt, egyben intenzíven űzött volt. Az a tény ugyanis, hogy nem ez az első harang, amit a herpályi rom mellett találtak, arról tanúskodik, hogy templomaink a XIII. század elején már több haranggal rendelkeztek. A herpályi monostorba is már eleve nagyobb számú harangot szántak, amit bizonyít az, hogy ahhoz (több máshoz hasonlóan - pl. Mágor, Pusztaszer) két tornyot emeltek. 10 Drescher, //., i. m. 18., 6. k., ill. 5. k. 4. 162