A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Régészet, ókortudomány - Németi János: Az északnyugat-romániai kelta kutatás rövid áttekintése

Németi János AZ ÉSZAKNYUGAT-ROMÁNIAI KELTA KUTATÁS RÖVID ÁTTEKINTÉSE A keltákkal foglalkozó tudomány - a keltológia - kezdetét Zeuss müncheni professzornak 1853-ban megjelent „Grammatica Celtica"-jától számítjuk. A múlt század második felétől kezdve a régészeti kutatás egyre több adattal gazdagította a keltákra vonatkozó ismereteket. Előbb Pulszky Ferenc,

1 majd Reinecke Pál,

2 valamint Márton Lajos

3 munkáikban már összefoglalják a Magyarország területén szórványként felszínre került kelta leleteket. Az 1911-ben Kovács István kolozsvári régész közlésében megjelent, 22 sírt tartalmazó (valószínűen még ugyanennyi megsemmisült) apahidai (Apahida) temető az első szakszerűen feltárt sírmező Erdély területéről, s mint ilyen sokáig egyedülálló is.

4 Az apahidai temető feltárásának és közlésének egyik jelentősége éppen abban rejlik, hogy ráirányította az európai régészet figyelmét az erdélyi kelta problémákra. Ettől kezdve a szakirodalom már nem mellőzhette a keltákkal kapcsolatos kérdések kutatásában az erdélyi leleteket (keleti kelta problémák). V. Párnán, a román régészet atyja, az 1926-ban megjelenő „Getica" című művében jelentős helyet biztosít a hazai kelta emlékanyagnak. Később Roska Márton,

5 Dórin Popescu,

6 Constantin Daicoviciu

1 és Hunyady Ilona* munkái összegezik és teszik ismertté a romániai kelta leleteket. Bár az akkori ismeretek alapján csak sejteni lehetett a kelták szerepét a hazai fejlett vaskori műveltség (La Téne) kialakulásában, úgy tűnt, hogy a dák kultúra tanulmányozása és helyes értékelése szükségessé tette és teszi a kelta kérdés megvilágítását. Annak ellenére, hogy a kelta és a dák anyagi műveltség lényegében egymástól függetlenül, önálló utakat megjárva jutottak el a fejlett vaskorig (La Téne), a „barbár Európa" gazdasági és társadalmi fejlődésének, a római hódítást megelőző legmagasabb fokáig, a két civilizáció kapcsolatainak és egymásrahatásának vizsgálata ma is a hazai régészeti kutatás egyik fontos kérdését képezi. 1 Pulszky, F., Magyarország archaeológiája I. A vaskor 177-240., Idem, Archaeologiai Közlemények XIII. 1879. 1-22. 2 Reinecke, P., Mainzer Aufsätze zur Chronologie der Bronze- und Eisenzeit. Bonn, 1965. (Új kiadás), Idem, Zur Kenntnis der La Téne Denkmäler der Zone nordwärts der Alpen. Festschrift JRGZ 1902. 53-109. 3 Márton L., A korai La Téne kultúra Magyarországon. AH 11. Bp. 1933. Idem, A korai La Téne sírok leletanyaga. Dolgozatok (Szeged) 9-10. (1933-1934) 93-168. 4 Kovács, l, Dolgozatok (Kolozsvár) II. 1911., VI. Zirra, Dacia, N.S.20. 1976., LH. Crisan, Acta MN VIII. 1971.37-70. 5 Roska, M., Közlemények, IV. 1944, 33-56. 6 D. Popescu, Dacia, 9-10. (1941-1944) 183-184., Idem, „Transilvania" 75. Nr. 8-9. Sibiu 7 C. Daicoviciu, La Transylvanie dans l'antiquité. Bucure?ti, 1945. 41-44. 8 Hunyady, I, Kelták a Kárpát-medencében. Diss. Pann. II. 18. Budapest, 1942. Táblakötet. Idem, Kelták a Kárpát-medencében. Diss. Pann. IV. 18. Budapest, 1944. Szövegkötet., Idem, Kelták a Kárpát-medencében. Rég. Füz. 2. 1957. Leletanyag (katalógus). 151