A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Természettudomány - Czier Zoltán: A Körös-vidék és a Bánság liász flórájának kutatástörténete és irodalma

leírása szintén Semaka (1962 b) érdeme. Új anyagot Semaka (1962 a) Dománról is leírt, de Semaka (1962 d) próbálta meg tisztázni Domán rétegtani viszonyait is. Két évvel később, Räileanu et. al. (1974) külön tanulmányt közöltek a Géta takaró paleozóos- és mezozóos rétegtani egységeiről, kiemelvén Stájerlakanina és Domán liász flórájának a jelentőségét. A Déli-Kárpátok kontinentális liászának zónabeosztását, makroflóra alapján azonban Semaka (1965, 1970 b) dolgozta ki. A modellt később Olaru (1980) is átvette. A hatvanas évekből említést érdemelnek más művek is, úgy mint Románia paleomezozóos zsurló-féléinek a szintézise, amelyben a szerzők, Semaka & Georgesco (1967) kitértek ezeknek a növényeknek a bánsági liászban való megjelenésére is, Semaka (1968 a) jegyzete, amelyben a Danubiai autochton liász flórájával foglalkozó régebbi művekhez fűződő érdekes megjegyzéseket találunk, vagy mint Semaka (1968 b) egyik új ősnövényfajának a leírása. A partiumi liász flóra kutatás kezdete szintén a hatvanas évekre tehető. Az első tanulmányt Semaka (1969) tette közzé - ebben a Királyerdő Bihari autochtonából írt le egy új flórát Dumbráva, Vársonkolyos és Bánlaka környékéről. Bizonyos ősnövényeket Préda (1970) is megemlít. A bánsági liász flóra kutatásban, a kutikulák mikroszkópos vizsgálatának terén, ebben az időszakban Doludenko (1969, 1971, 1974) figyelemreméltó eredményeket ért el. A bánsági liász mikroflóra megismeréséhez Lujä (1968) járul hozzá, a partiumi liász mikroflórát pedig Antonescu (1973) tanulmányozza. Románia fosszilis flórájának első szintézise Givulescu nevéhez fűződik. Ebben, valamint a pótlásokban, Givulescu (1960, 1966, 1973, 1974) a Bánság és Partium liász flóra lelőhelyeit is jórészt felsorolja, az előző szerzők flóralistáit megadja, a meghatározásokat azonban nem revideálja. Hasonlójellegű szintézisek Semaka (1961 a) összefoglaló jegyzete, amelyben a romániai paleobotanikai kutatások 1945-1959 között elért eredményeit foglalta össze, Semaka & Givulescu (1976) flórakatalógusa, a romániai fosszilis növények nemzetségeinek és fajainak a felsorolásával, Givulescu (1975) monográfiája, a romániai ősnövényfajok holotípusainak ábrázolásokkal kísért leírásaival. Ebben a vonatkozásban megemlítendők a nemzetközi flórakatalógusok is, amelyekben szintén megtalálhatók bizonyos taxonoknak, illetve egyes szerzők meghatározásainak a felsorolásai. Ilyenek például Jongmans & Dijkstra (1958-1960, 1965, 1967, 1968, 1971-1974), Andrews (1970), Boersma & Broekmeyer (1980, 1982), Dijkstra & Van Ameron (1981, 1983, 1985, 1986, 1988) katalógusai. A hetvenes-nyolcvanas években, bar folytatódott a régebbi vagy újabb gyűjtések anyagának a leírása, ezt az időszakot főleg a makroflóra vonatkozásában, inkább a régebbi eredményekre való hivatkozás jellemezte. Semaka (1970 a) leírta a mehádiai makroflórát, majd szintén Semaka (1971) leközölte a romániai Matoniaceae páfrányok szintézisét - az anyag legnagyobb része a Bánság és Partium liász flóra lelőhelyeiről régebben került begyűjtésre. Semaka (1972) a stájerlakaninai flóra tanulmányozásához ismételten hozzájárult. Macarovici & Turculet (1972) foldtani-rétegtani könyvében megtaláljuk néhány bánsági liászkori ősnövény előző szerzők adataira támaszkodó leírását és újraábrázolását is. Románia geológiájáról szóló könyvünkben, Mutihac & Ionesi (1974) a Bánság és Partium néhány liász flóra lelőhelyéről is említést tesznek. Az Erdélyi-szigethegység geológiáját részletesen leíró könyvükben, Ianovici et al. (1976) a liász flórával kapcsolatos adatokat is figyelembe veszik. A Szvinica-Szvinyesa zóna biosztratigráfiájához, palinológiai vizsgálatokkal, E. Pópa et al. (1977) járulnak hozzá - eredményeiket később Givulescu (1981) is ismerteti. A mehádiai liászról Nästäseanu & Cernjavska (1980) tesznek közzé új litosztratigráfiai és palinelógiai adatokat. Petronescu & Dragastan (1981) paleobotanikai könyvében számos utalást találunk a bánsági liász flórára is. A bánsági liász flórára, Románia földtani-szerkezeti egységeit és ásványi nyersanyagait bemutató könyvében Mutihac (1982), geológiai kislexikonában Brassói Fuchs et al., Románia fontosabb széntelepeit bemutató művében Nästäseanu (1984) is utal. Préda et al. (1985) a pregedai lelőhelyről új ősnövénytársulást jeleznek. Románia széntelepeit leíró könyvükben, Petrescu et al. (1987) a kőszenekhez kötődő liász flóra lelőhelyeket megemlítik, a széntelepek földtani szelvényeit megadják. Czier & Popescu (1988) egy új liász flóra lelőhelyet jeleznek, a recsei külszíni fejtést. Számos ősnövény kerül begyűjtésre - a taxonok összefoglaló táblázatát Givulescu & Czier (1990) adják meg. 9