A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

ha nem vesszük észre a benne munkáló belső erőket, törvényszerű összefilggéseket. Ebben a szemléleti rendszerben azonban fontos, hogy az apró, jelentéktelennek tűnő forrásokat is — mint diagnosztikai jeleket — elfogulatlan józansággal legyünk képesek értékelni. Ha ez sikerül, akkor bizonyos, hogy a vizsgált mikrovilág „lázgörbéi" pontosan jelzik a kórképet, mely a nagy társadalomra is jellemző." Varga Gyula tudományos kutatói- és feldolgozó munkássága nem csupán a szűkebb pátriára, Hajdú-Bihar megyére korlátozódik, monográfiákhoz kapcsolódó feldolgozásai ugyanúgy ismertek Békés megyében, mint állandó kiállítási forgatókönyve Nyírbátorban. Bár számos témakör foglalkoztatta (népművészet, szíjgyártó- és asztalos mesterségek, néptánc, népi építészet, népi műemlékek, hagyományos népi táplálkozás, kender termesztés és feldolgozás, pásztorkodás, szokáshagyományok stb.), legmaradandóbbat eleddig gazdaságtörténeti és ipartörténeti tanulmányaival alkotta. A történettudományok kandidátusa címet Debrecen város kézműipara XVI-XIX századi történetének feldolgozásával szerezte meg. Nevéhez fűződik továbbá több monografikus feldolgozás szerkesztése. Ezirányú munkáját is a szakmai igényesség, az egységes szerkesztési elv és koncepció következetes végigvitele jellemzi, gyakran igen nagy többletmunkát is igényelve tőle (Berettyóújfalu monográfia, Hajdú-Bihar megye népmvészete). Varga Gyula sokoldalú szakmai ismereteit nemcsak tudományos kiadványokban adja közre, hanem idejét, energiáját nem kímélve — oktatási- és társintézmények, társadalmi szervezetek munkáihoz kapcsolódva — előadásokon és konzultációkon is. Több, mint negyven esztendős munkássága eredményeit és értékeit többször ismerték el kitüntetéssel. Közülük legjelentősebbek: Debrecen város Művészeti Díja (1972), a muzeológusok legmagasabb szakmai kitüntetése, a Móra Ferenc Emlékérem (1983), valamint HajdúBihar megye Bocskai István nevét viselő kitüntetése (1991). A 70. életévét most betöltő Varga Gyula eddigi alkotói munkája már teljes értéknek tekinthető, ennek ellenére olyan aktivitással dolgozik, mintha most indulna életpályáján, egykori tanárának, Szabó István történetírónak példáján támasztva követelményeket önmagával, s másokkal szemben. További tervei megvalósításához kívánunk neki nagyon jó egészséget. V. Szathmári Ibolya