A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Muzeológia - Balogh István: Iratok a városi múzeum alapításához (1902–1905)

2-án kultúrtanácsnokká megválasztása után a közművelődési palota egy évtized óta napirenden levő megépítésének legfőbb mozgatója volt. A város díszére szánt nagyszabású művelődési házban kaptak volna otthont a város meglevő, vagy létesítendő kulturális intézményei, (Csokonai Kör, Gönczy Egyesület, Műpártoló Egyesület) a tervezett képtár, a múzeum, a népkönyvtár, ahol megfelelő előadóterem, kiállítási és irodahelyiségek kaptak volna helyet.

3 A Déri Múzeum megnyitása idején még Budapesten élő Löfkovits Artúr múzeumalapító érdemét hangsúlyozandó, néhány cikk az általa felajánlott gyűjteményt —, amely a városi múzeum alapja lett — a Déri Frigyes adományával vetekedőnek állítja. Emiatt is indokoltnak véljük az első kiállítás leltárát teljes terjedelmében közölni. Ugyanez a vélemény egészen a második világháborúig eléggé elterjedt volt, noha akkor már kevesen éltek azok közül, akik láthatták ezt a kiállítást. A leltár egy jóízlésű, de válogatás nélküli érdekességeket amatőr gyűjtőre vall. De az is az igazsághoz tartozik, hogy időjártával ebből is sok visszakerült a tulajdonosához. Mint KeletMagyarország legnagyobb ékszerkereskedője — jómódú polgárok és főurak luxusigényének kielégítésére, rendszeres látogatója volt a fővárosi, bécsi és müncheni műtárgy aukcióknak, rendszeresen gyűjtötte a díszesen kiállított katalógusokat. Az ezeken csiszolódott ízlése az általa vásárolt ajándékba vagy cserébe kapott tárgyai gyűjtésében is megmutatkozott. Több évtizeden át gyűjtött tárgyait ajánlotta fel 1902-ben, jelentős pénzadomány, alapítvány kíséretében a két évvel korábban megalakult Műpártoló Egyesületnek, amely magánintézményként egyedül foglalkozott Debrecenben a képzőművészek ápolásával, elsősorban kiállítások rendezésével. A Műpártoló Egyesület beadványa nyomán ült össze az az értekezlet 1902. december 2án, amely határozott a városi múzeum megalapításáról. Ez az időpont sem véletlen. Egy évtizede folyt már a vita arról, hogy miként lehetne az akkor már nagyvárossá nőtt Debrecent valóságos várossá tenni, külső megjelenésében és intézményei által is. Ha másként nem, nagy összegű kölcsön felvételével, rövid időn belül létre kell hozni a városias lét alapfeltételének tekintett szociális, közegészségügyi, oktatási és művelődési intézményeket. E mozgalomban előkelő helyet kapott a művelődési palota építésének terve is. A Löfkovits Artúr által tett felajánlás szerencsés időpontban érkezett. Ugyanis a kormány ezekben az években kezdett több gondot fordítani az eddig kevés figyelemre méltatott közművelődésre. Végül helyben is kínálkozott hely a felajánlott gyűjtemény elhelyezésére. A gazdasági tanintézet Pallagon új épületeket kapott, és megüresedett az általa használt Füvészkert utcai emeletes épület, amelyet az alapítási okirat szerint csak iskolai, vagy tágabb értelemben művelődési célokra lehetett használni. Ezért nem volt gond a felajánlott gyűjtemény elhelyezésére és nyilvános bemutatására. A megnyitás után a közművelődési ház ügye is újból előkerült, és újabb érv lett a létesítés hívei kezében (az iratok közt lásd az 1903. máj 12-i és 1903. júl-i keltezésűeket). Ennek ellenére egy évtizedig újból és újból felmerült, de az elsődlegesen szükséges létesítmények (csatorna, vízvezeték, közvilágítás, útburkolás) költségei miatt mindig háttérbe szorult, csupán az évente gyarapított pénzalap növekedett, de mire megfelelő összegre emelkedett, kitört az első világháború és a hadikölcsönben megsemmisült. A kezdeti lendületből futotta még arra, hogy 1905 elején megnyílhatott a közönség előtt a múzeum első kiállítása: Oláh Károly — ekkor már kultúrtanácsnok — a dél-magyarországi városok kongresszusáról írott beszámolójában példaként emlegette, az ottani közművelődési intézmények, múzeumok, népkönyvtárak, közművelődési paloták tevékenységét. 3. Uo. IV. B. 1403/a. 23. k. 342—1902. bkgy. sz. — Zoltai Lajos: Oláh Károly. Debreceni Képes Kalendárium. XI. évf. (1911) 94—97. 376