A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Bényei Miklós: A magyar tannyelv és a magyar nyelvtanítás kérdése az erdélyi reformországgyűléseken

kereskedői pályára szükséges ismereteket kizárólag magyarul tanítsák.

6 Az óvatosságnak két alapvető oka volt: egyrészt az egyházi vezetés konzervatív nemesi csoportjainak ellenállása, másrészt az egyházi autonómia féltése. Attól tartottak ugyanis, hogy a lényeges változtatás láttán felerősödik az államhatalom korábbi szándéka, és az újítások szorgalmazásával kíván ismét beavatkozni a reformátusok belső ügyeibe.

7 A konzervatívok nagy befolyását jelzi, hogy a kolozsvári református kollégium még hat évvel később, 1839-ben is a latin javára hozott határozatot.

8 Ekkortájt már egyre többen háborogtak a latin oktatási nyelv nyomasztó volta miatt, de nyilvános politikai fórumokon nemigen adtak hangot ellenérzésüknek. Gyulai Lajos gróf is csak a naplójába jegyezte be 1834. augusztus 25-én — világos célzással a polgári átalakulás követelményeire —, az iskolarendszer visszásságairól írva: "A helyett, hogy minerológiát, chemiát, technológiai disciplinákat, gazdaságot tanulnánk, deák nyelvvel kínoznak, melynek időtöltésnél és csekély törvénytudományon kívül semmi egyéb hasznát nem vesszük."

9 Ezekben az években bukkan fel a nyelvterjesztés gondolata. Sőt, Jósika Miklós báró — a később oly népszerű író — a tett mezejére lépett: 1833-ban a románlakta birtokain két olyan iskolát állított fel, ahol magyart is tanítottak.

10 Az első magyar erdélyi reformországgyűlésen, 1834—35ben azonban sem a magyar tannyelv, sem a magyar nyelv iskolai oktatásának kérdése nem vetődött fel. Nem került szóba a következő diétán sem, ám az akkor kezdődő nyelvi vita igen nagy lendületet adott ezen követelések politikai programmá formálásának is. Erdélyben csak az 1830-as években indult meg a magyar nyelv jogainak kiterjesztését célzó politikai harc. Míg Magyarországon a reformkor majdhogynem ezzel kezdődött, a testvérhonban csak az 1837-es szebeni országgyűlésen javasolta először Kozma Dénes, Zaránd megye követe, hogy a törvényeket is magyarul szerkesszék.

11 Az 1837. november 22-i tanácskozáson ő és az őt támogató hozzászólók a következő érveket hangoztatták: a magyar nyelvű törvénykezés a nemzet természetes joga és a nemzeti haladás igénye; így a műveletlenek is megértik a törvényeket; ezt kívánja a magyar nyelv és irodalom fejlődése stb. A demokrata Zeyk József, Doboka megye követe a nemzeti lét szempontjából tartotta igen fontosnak a nyelv jogainak biztosítását: "a' nemzetiség nemes önérzése az, melly nemzetté tészen egy nemzetet, a' nemzetiség éltető levegője pedig a' nyelv. A'melly nemzet hidegen tekinti, a'melly míveletlen hagya [!] heverni ön nyelvét, és keble' érzelmei tolmátsának idegenből kölcsönöz szavakat, lankad abban a nemzeti érzés — hanyatlik sírja felé a' nemzetiség és el fog enyészni az élők sorából. Csak a' históriában fog fennmaradni gyalázatos emlékezete, ijjesztő például a' még fennállóknak."

12 A magyarországi eredményeken felbuzdult

13 erdélyi magyar reformellenzék szintén kettős irányban vívta a maga nyelvharcát: az abszolutisztikus központi hatalom, a bécsi udvar és a belső elmaradottság, konzervatív rendiség ellen.

14 Szükségszerűen szembekerült azonban a nemzeti autonómiájukat őrző szászokkal és a politikai jogokkal nem rendelkező, ám nemzeti 6. Dósa Elek: Az erdélyhoni evangelico-reformátusok egyházi jogtana. (Pest, 1863.) 87. 7. Utal erre Miskolczy Ambrus: Az erdélyi református iskolahálózat a reformkor hajnalán. = Új Erdélyi Múzeum, 1990. 1—2. sz. 165. 8. Komis Gyula: A magyar művelődés eszményei, 1777—1848. (Bp., 1927.) I. 467. 9. Kuun Géza: Az 1834-iki erdélyi országgyűlés. Töredékek Gróf Gyulai Lajos naplójából. = Erdélyi Múzeum, 1905. 218. 10. Dézsi Lajos: Báró Jósika Miklós. (Bp., 1916.) 165. 11. Beszédek tára záratékul az 1837-diki ország gyűlési jegyző könyvhez. (Nagyszeben, 1837.) I. 839. 12. Uo. 844—845. A hozzászólások szövege: uo. 841—862. Szóba került még 1838. február 20-án és 23án: uo. 1303—1306., 1338—1344. 13. Arató Endre: A magyarországi nemzetiségek nemzeti ideológiája. (Bp. 1983.) 214. (a továbbiakban: Arató E., 1983.) 14. Vö. Miskolczy Ambrus: Társadalom, nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1839—1843.). = Századok, 1983. 5. sz. 1088. (a továbbiakban: Miskolczy A., 1983.) 358