A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Börtönlíra a XVIII. század végén – különös tekintettel Batsányi János költészetére

Dicsvágynak nem volt híján Batsányi. De a dicsőség útját a hazafias elszántságban látta, gondoljuk Kölcsey Himnuszát elővételező Felírás c. versének soraira: Eredj már, s kérd te is mennyei atyánkat, Szánja meg már egyszer veszni-tért hazánkat! Hazafiúi érzelmeket érint a Búcsúvétel vagy a Gróf Andrásy Mária kisasszony halálára írott alkalmi költeménye is, de határozottabban szólal meg a hazafiság a Születési vers és A martinyesti ütközetben elesett magyar vitézek sírkövére c. epigrammáiban. A reformkori költészetünkben oly kedvelt történelmi múlt és jelen párhuzamának eszközét használja a magyarság sorsának szemléltetéséhez a Virág Benedekhez szóló Serkentő válaszban (1789), amely verssel költészete eszmei és esztétikai csúcsai felé nyitja meg az utat. Itt talajuk meg nála először a Várna és Mohács téma sokszor feldolgozott szimbolikus motívumát. Költészetének újszerűsége abban is megmutatkozik, hogy nem éri be a múltidézéssel és a régi dicsőség siratásával, hanem a jelenben is megtalálja a lelkesítő példát, Párizst. Abaúj vármegye örömünnepére írott versében az alkalmi óda lehetőségeit használja ki a mozgalom eszméinek propagálására és a nemzet panaszainak a reformkort előjelző felsorolására: Hasztalan reméltünk urunk s koronánkban, Idegenek voltunk tulajdon hazánkban, Az öröm, kedv, s népünk ismert nyájassága Eltűnt! mert kötve volt a szív szabadsága. Nem bízott az atya saját magzatjában, Barát ellenségét vélte barátjában... „ A fogságban írt költemények hangját leginkább a Búsongás I. elővételezi. A mű nyolc sorának áttetsző líraisága a Tűnődésre emlékeztet: lm, a tavasz vége még el sem érkezett, Máris a forró nyár heve következett. Elmúltak víg kedvem kevés szebb órái, Lehulltak reményem alig-nyílt rózsái. Itt az ősz félig-ért ritka gyümölcsével; Közelget a tél is havával jegével, — S míg fiatal korom napjait számlálom, Eltűnik életem, mint egy rövid álom!

26 Ha eddig valaki csak iskolás évszakváltó versnek érezné ezt a költeményt, a filozofikus mögöttes jelentés kibomlik a vers további részében, amely a börtönben írt Szenvedő második részével rokonítható: 24. Ua. 10. 25. Ua. 27. 26. Ua. 31. 349