A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művészettörténet - Kiss Zoltán: Az ember képi gondolkodása

A "nyelvhasználat" képessége a fejlődés igen korai és igen primitív szakaszában kialakult. A beszéd kifejlődése lehetővé tette az ember biogenezisének, egyúttal szociogeneisének jelentős meggyorsulását. A tagolt beszéd hatott az ember fizikai fejlődésére is, különösen az agykéregállomány fejlődésére. Ezek a változások a tűz megőrzésének (majd felszításának) képességével és az első primitív munkaeszközök készítésével tetőződtek be. Ez a képesség nem váratlanul alakult ki, és az archeológia tanúsága szerint hosszú időszakot vett igénybe, míg távoli őseink az elszórt és véletlen eszközhasználatról elérkeztek, a rendszeres eszközkészítéshez. Kifejlődtek a primitív vadászeszközök, a föld megmozgatásához, felforgatásához szükséges eszközök... Mindez a neuronok különböző csoportjai közötti fejlődést is elősegítették. Kialakultak a bonyolultabb feltételes reflexek, s következésképpen az új típusú pszichomotoros reakciók. A megváltozott feltételek megváltoztatták az ún. "dinamikus sztereotípiákat"; az ösztönös reakción alapuló sztereotípiákat felváltották a bonyolultabb pszichikai mechanizmusok... A paleontológia és archeológia még mindig nem végleges eredménye alapján ez az időszak minden bizonnyal csak sommásan, leegyszerűsítve jellemezhető a fent említett biológiai változásokkal, amelyek előkészítették "az ugrást az emberiség felé". Mintegy 18 millió évre tehetjük ezt a korszakot és az antropológusok egy részének véleménye szerint két-másfél millió évvel ezelőtt ért véget. Tudósok másik csoportja ezt a határt több százezer évre teszi. Annak, hogy az evolúció folyamán kialakult az ember specifikus biológiai szervezete, vissza kellett tükröződnie a genetikus kód megváltozásában. Ahhoz, hogy az ember célszerűen és tudatosan cselekedhessen, hogy hasznosíthassa az anyagi és szellemi kultúrának elődeitől örökölt vívmányait, írja Dobzhansky, olyan génkomplexummal kellett rendelkeznie, amely minden emberi egyén ontogenezisében biztosítja a különböző tevékenység-modellek, nemkülönben a tevékenység nyújtotta eredmények elsajátítására, kidolgozására és továbbadására irányuló képességek kifejlődését. Vagyis ki kellett alakulnia a specifikusan emberi genotípusnak. E genotípus létrejötte mérhetetlen előnyt adott az emberi nemnek... Az emberi társadalmakban a tapasztalat felhalmozódik azáltal, hogy a kultúrát minden nemzedék továbbadja a következőnek. Ami távoli őseinket illeti, a kultúra átöröklésére és megteremtésére való nagyfokú készségük elkerülhetetlenül abba az irányba hatott, hogy az emberi egyének és csoportok közül egyeseknek nagyobb volt a szelekciós értékük másokhoz képest, akik, illetve amelyek kevésbé voltak képesek a kulturális örökség átvételére és gazdagítására. Ilyesformán a kultúra fejlődési folyamatai visszahatottak a kiválasztási folyamatra, az emberek biológiai evolúciójának irányára. Az emberi evolúció a biológiai és kulturális tényezők kölcsönhatásának eredménye... mindnyájunkat kettősen kódol az átöröklés és a szocializáció" (56). Napjainkig az emberi gondolkodásnak két módját tételezik fel: a képi és a fogalmi (absztrakt, logikus) gondolkodást, illetve az újabb kutatási eredmények és megnevezés alapján: a nem verbális és a verbális gondolkodást. A nem verbális gondolkodás — a vizsgálók véleménye szerint — a jobb agyfélteke, a verbális gondolkodás pedig a bal agyfélteke működésével hozható kapcsolatba. Az agyi örökletes genetikai modellje két gént és négy allétet (Lévy és Nagylaki) tételez fel: az egyik a beszéd dominanciáját, a másik a kezesség viszonyát határozza meg az ellenoldali, vagy az azonos oldali beszéddel bíró agyféltekéhez. Központi idegrendszerünknek az a képessége, illetve tulajdonsága, hogy az agyféltekék "önálló és független" működésre is képesek, egyben az elmeműködések — köztük a gondolkodás — zavartalan biztosítását és kivitelezését is szolgálja és biztonsági "szelepként" is szerepelhet — az egyik vagy a másik agyfélteke károsodása esetén — a kettős biztosítás és/vagy ellenőrzés fenntartásával. Mindezeket egybevetve, kézenfekvő lenne az a feltételezés is, hogy a képi gondolkodás — talán leginkább, de semmiképpen sem kizárólagosan — a nem verbális gondolkodással, míg a fogalmi (absztrakt, logikus) gondolkodás pedig főképpen, a verbális gondolkodással lenne összefüggésbe hozható. Megállapítható azonban, hogy a képi gondolkodás nem azonosítható teljes mértékben a nem verbális gondolkodással, éppúgy mint a fogalmi (absztrakt, logikus) gondolkodás sem azo324