A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művészettörténet - Kowalik, Janina: Jan Malejko (1838–1893) Munkácsy korának festője

gendáján, ill. hagyományán alapultak. Kiérződött belőlük az elvesztett függetlenség utáni vágy. Matejko korának fia volt, nem voltak számára idegenek a nagy történelmi alkotások. A müncheni és bécsi tanulmányai idején is nagy érdeklődéssel nézegette őket. A Párizsi Szalon évente megrendezett kiállításán is megcsodálta a hasonló témájú képeket. A művész egyéniségének alakulására szintén hatással voltak a lengyel történelmi festők munkái. A lengyel történelem epizódjait megelevenítő képek rendkívüli népszerűségnek örvendtek. Általános társadalmi elismerést vívtak ki maguknak. Nem volt idegen számára a történelem eseményeinek, ill. az azokhoz fűződő legendák sajátos értelmezése sem. Ezek az események általában a szenzáció, a drámai, ill. szentimentális interpretálás oldaláról voltak ismertek. Színes, de ugyanakkor szenvedélytelen elbeszélések voltak ezek. Matejko szintén jól ismerte a „decorum" (a történelmi kellékek jó ismerete) és a „finisseurs" (a vászon minél tökéletesebb kivitelezésének gyakorlata) elvének „akadémikus" felfogását. A lengyel történelmi festészet teátrális gesztusokkal és a szenvedélytelenség pózát felöltő alakjai, akik egyébként technikailag is igen képzett alkotók voltak, minden bizonnyal hatást gyakoroltak Matejko művészetének alakulására. Vásznain gyakran ugyanazt a témát dolgozta fel, amit más XIX. századi lengyel festők is témájául választottak, és amik nagyon emlékeztettek az akkoriban oly népszerű ún. „élő képekre", meggyőznek bennünket Matejko művészi útkeresésének igazáról és a szokásostól eltérő törekvéséről. A romantikus képzelőerő, az érzések szenvedélye, a pátosz és a festői belső erő döntöttek arról, hogy Matejko munkássága külön fejezet a XIX. századi lengyel és európai festészeten belül. Művészete forró hazafiúságból, megalapozott történelmi ismeretéből, a múlt örökségének imádatából, de elsősorban a haza és a nemzet szolgálata iránti elvből táplálkozott. Matejko festészete, amit nem egyszer kritikátlanul, majdhogynem bálványimádó módon dicsértek, máskor pedig igazságtalanul, szinte kíméletlenül bíráltak, kiállta az idők próbáját és a lengyel művészet maradandó részévé vált. Matejko művészi víziója belopta magát a nemzeti tudatba, vásznainak alakjai a mai napig a köztudatban szimbolikus jelleggel bírnak. Ha a „Grünwald"-ja vagy a reneszánsz kor lengyel királyainak udvarára vagy esetleg az ország feldaraboltságának tragédiájára gondolunk, akkor nem tudunk szabadulni a művész interpretációjától, ami még a mai napig is elevenen él tudatunkban. Gyakran az „Udvari bolond" (Stanczyk), vagy a „Rejtan" mértékével mérjük a mai lengyeleket. Matejko képeinek vizsgálata közben gyakran elgondolkozunk Lengyelország sorsa felől. Nemcsak az elmúlt évszázadok, hanem a jelenkor is érdekel bennünket. A nemzet múltjában felismerni véljük napjaink aktuális eseményeit. 306