A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Képzőművészeti és fotókiállítások Debrecenben 1919–1944 között

dalmát: id. Kovács Jánost, Dienes Jánost, a fent említetteket, az iparművésznőket: Hollóné Hrabéczy Annát, Bessenyei Ilonát és a vidékieket: a böszörményi Káplárt és Királyt, a Szoboszlón és Karcagon dolgozó festőket. A további évek is igazolták Toroczkay Oszvald koncepciójának helyességét: egyre több vidéki művésztag és debreceni iparművész állított ki az egyesületen belül. 1922—23-ban és 1925-ben jól sikerültek a vidéki vándortárlatok is. 1923 januárjában Hajdúböszörményben és Hajdúnánáson, majd Hajdúszoboszlón és Nyíregyházán mutatták be az 1922-ben összeállított anyagot, nagy sikerrel, tagtoborzással. Hajdúszoboszlón pl. 25 kép kelt el. 1923-ban a Református Kollégiumban rendezték meg a tavaszi tárlatot, 15 festő és 2 szobrász 200 művéből. A téli tárlatra a városházán került sor. 17 festő 165 művéből 16, 3 szobrász 14 plasztikájából 3 talált gazdára. 1924-ben két ízben rendezett csoporttárlatot az egyesület a városházán, az utóbbival egyidőben nyílt meg a Művészház első kiállítása. A Műpártoló Egyesület nem vette igénybe a Művészház termét, a városházán állított ki egészen 1930-ig, a Déri Múzeum megnyitásáig. Ennek elsősorban a hely mérete volt az oka, hiszen 80-150 művet állítottak ki. A Művészház két és fél éves (1924. december 14.—1927. május 1.) fennállása alatt tizenöt kiállítást rendezett. Ezek a kiállítások kiscsoportos vagy egyéni tárlatok voltak, hiszen a tetővilágításos teremben maximum negyven festmény fért el. Meglehetősen zsúfoltan rendezhették be az akkori termet; a képeken, szobrokon kívül iparművészeti tárgyakkal népesítették be a vitrineket, asztalokat. A nyitó csoportkiállítás után Endrő Margit karcagi keramikus bemutatójára és karácsonyi vásárára került sor. Ezt követte Dienes János reprezentatív tárlata, amelyet Nagy Sándor János pár szobra egészített ki. Mint a többi kiállításhoz, ehhez a tárlathoz is csatlakozott a Művészek Majolika és Agyagipari Telepe vásárhelyi cserepekkel, korsókkal, tányérokkal. 1925 március—áprilisában ifj. Kovács János ötven festményből álló tárlatára került sor, ezt egészítette ki Gáborjáni Szabó Kálmán fametszet sorozata és Medgyessy Ferenc pár szobra. A Művészház — a magas bérleti díj miatt — három-négy hónapos nyári szünetet tartott. 1925. október 11-én nyitották meg Toroczkay Oszvald nagyszabású retrospektív kiállítását. Az 1925-ös évet a karácsonyi iparművészeti kiállítás és vásár zárta, amelyen Nagy Sándor János intarziái, Bánszky Tamás és Nagy Ferenc bőrműves tárgyai, Endrő Margit kerámiái, Incze Margit ötvöstárgyai, Varga Ilus játékai vettek részt és kerültek eladásra. A Művészház sosem titkolta, hogy kiállításaival a tagok anyagi boldogulását kívánja elősegíteni, az igazi művészet népszerűsítése érdekében. Részletre is adott el képeket, s ezzel lehetővé tette, hogy a szerényebb anyagi helyzetben levő intelligens középosztály lakását művészi értékű képekkel díszítse. 1926 februárjában Nagy Ferenc és (dobi) Oláh István közös tárlatára, márciusban Csűrös Béla retrospektív kiállítására, majd Hrabéczy Ernő és Senyéi Oláh István bemutatójára került sor. Követte ezt Balezer György és Bánszky Tamás tárlata, s Gáborjáni Szabó Kálmán — Holló László közös kiállítása. Az őszi szezont Dienes János, Nagy Sándor Jánossal közös tárlata nyitotta, majd Király Jenő akvarell bemutatójára és a szokásos karácsonyi iparművészeti vásárra került sor. A „párosítás" általában barátságot, elvi azonosságot jelentett a Művészház kiállításpolitikájában. így volt ez a négy grafikus: dobi Oláh, Bánszky, Balezer, Nagy Ferenc esetében, akik a sokszorosító grafika elismert művelői voltak, s akik 1926-ban megalakították a Debreceni Grafikai Műhelyt dobi Oláh István vezetésével. De elvi azonosság, közös program vállalása kötötte össze Hollót, Gáborjánit, Senyéit is, akik 1927-ben megalakították a Debreceni Ady Társaság Képzőművészeti Osztályát. Bár a konzervatív kritika Csűrös Béla adriai és balatoni tájképeit, aktjait, Dienes János naturalista arcképeit dicsérte, egyértelműen Holló László és Gáborjáni kiállítása volt az év legnagyobb eseménye. A szokásos karácsonyi, újévi kiállítást egy nagy aktkiállítás követte 1927 februárjában. Nyolc művész: Toroczkay, Dienes, Csűrös, Senyéi, Gáborjáni, Balezer, Nagy Sándor János, és az addig ismeretlen Bókus Sándor állította ki festményeit, grafikáit, szobrait. A korabeli lapok a mélységes közönyt, részvétlenséget, a látogatottság hiányát hangsúlyozták, s méltányolták, hogy e közöny ellenére is megrendezte a Művészház kis kollektívája a tárlatot. 271