A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Néprajz - Varga Gyula: Debrecen népművészeti öröksége (1945–1980)

újuló táncházak benépesülése, az évente most már több alkalommal megrendezett vásárokon jelentkező kézműipar dömping. E vásárok mindenike, de különösen az 1966 óta felújított hortobágyi hídivásár

5 igen nagy tömeget vonzottak. A vásárok kísérőjelensége természetesen nálunk is az elburjánzó „bóvli" ipar, mely az értékeket nem ismerő, azt nem értő hazai és külföldi közönség naiv igénytelenségét van hívatva kielégíteni. Az ilyen „bóvli" áruk — a rendezők erőfeszítései ellenére — olykor szinte elárasztják a piacot, s ez méltán háborítja fel a jobb érzésű embereket.

51 Az 1970-es évek derekára nagyjából tisztázódik a „népművészet — népi iparművészet" fogalomköre. Legtöbben elfogadják már, hogy a „népművészet" lényegében történelmi kategória: csak olyan közösségekben funkcionálhat, amelyeket közös életforma, közös kultúra, közös ízlés tart össze. Ezzel szemben a népművészet hatására kifejlődött népi iparművészet bármilyen modern környezetben, a legkülönbözőbb kulturális szinten élő emberek világában is helyet kaphat, éppen úgy, mint a művészet, iparművészet egyéb alkotásai. Vagyis ma ezek a tárgyak már elsősorban nem használati, hanem díszítő funkciót töltenek be.

52 A tisztánlátást az 1970-es évektől mind több nagy érdeklődést kiváltó kézikönyv segítette.

53 Számottevő kiadványsorozatot indít a Megyei Műemléki Albizottság is, dr. Angyal László kezdeményezésére,

54 melyek Debrecen népművészeti hagyományait is érintik. Fontos kiadvány a Hortobágyi Intézőbizottság „Vásártörténet — hídivásár" című kötete, mely a debreceni vásárok szinte teljes monográfiáját adja.

55 1973-ban jelent meg Balogh István: Cívisek világa című könyve, mely Debrecen néphagyományainak eddig legjobb összefoglalása.

56 A nagyobb kézikönyvek, monográfiák mellett nagy érdeklődés fogadja megyénk és városunk népművészetéről készült kisebb közleményeket, tanulmányokat is, melyek zömmel a Déri Múzeum évkönyveiben s más kiadványaiban jelennek meg. (Béres András, Szabadfalvi József, Ujváry Zoltán, Cs. Tábori Hajnalka, P. Szalay Emőke, V. Szathmári Ibolya, Varga Gyula munkái.) Igen népszerűek Fél Edit, Kresz Mária, K Csilléri Klára, Hofer Tamás, Gáborján Alice, Kosa László és mások e korban megjelent munkái. Ezeknek is köszönhető, hogy az 1970-es évektől rendezett kiállítások mind magasabb szakmai színvonalat tükröznek. Már 1970-ben nagy érdeklődés kíséri Nyakas Miklósnénak a Déri Múzeumban rendezett kiállítását.

57 Ebben az időben már alig múlik el hét, hogy valahol ne 49. Napló, 1976. X. 31. (Cs. Nagy Ibolya közi.) 50. Béres, 1976. 225. 51. Mocsár, 1977. VIII. 14. „ ...a giccsnek, az igénytelenségnek akkora parádéjával még nem találkoztam, mint a lovasnapokon az ősi magyar pusztán." 52. Napló, 1975. V. 11.; 1978. IX. 17. 53. Többek közt: Hofer—Fél, 1975; Balassa—Ortutay, 1979; MNL. I—IV. 1977—1982; Domanovszky, 1981; Malonyay, I—V. 1984—1987 (Repr.); Kós—Szentimrey—Nagy, 1972, 1974, 1978, 1981; Faragó—Vámszer—Nagy, 1977; Pintér, 1979; Kósa—Filep, 1975; Kósa—Szemerkényi, 1975., stb. 54. Szerk.: Szőllősi, 1972, 1979, 1980. 55. Szerk.: Szőllősi, 1976. 56. Balogh, 1973. 57. Varga, 1970. 252