A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Néprajz - P. Szalay Emőke: Adalékok az erdélyi bokályok meghatározásához

31. kép. 32. kép. Bokály, Barcaújfalu? Leltári szám: DGY. 44. Bokály, Szászkézd. Leltári szám: DGY. 3. zés. A legújabb kutatások szerint Szászkézd volt az a központ, ahol már 1702-ben céh működött.

180 Katona Imre foglalkozott velük részletesen, a kék habán kerámiából vezetve le eredetüket.

181 A szászkézdi bokályok több egymástól jelentősen eltérő csoportba sorolhatók. Az első típus nagyvonalú, biztos kezet eláruló díszítménnyel ellátott, amely két altípusra oszlik, az egyiket a stilizált virágmintásak alkotják, míg a másikba a madarasok sorolhatók. Egy újabb díszítményt mutat az az edény, amelynek virágai nélkülözik az előbbiek kiforrottságát. Legkésőbbinek tűnik az az edénycsoport, amelyen sematikus tulipánok, geometrikus elemek jelennek meg.

182 179. Hoffmann, Herbert 1956. 33. Szerinte Szászkézd csak egyike volt az ilyen kerámiát előállító fazekasfalvaknak, de csak ennek nevét ismerjük. 180. Kresz Mária 1985. 214. 181. Katona Imre 1973. 245—250. Uő: 1974. 174—175. 182. Katona Imre még csak két csoportot említ, a virágosat és a madárral díszítettet. 1973. 249. 228