A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Néprajz - P. Szalay Emőke: Adalékok az erdélyi bokályok meghatározásához

spirálos ág áll függőlegesen.

132 Utolsóként egy kisméretű bokály sorolható ide, díszítményének hasonlóságában a rendszer mellett az elemek is ugyanazok, spirálok, hullámvonalak.

133 Egy hasonlóan nyújtott alakú bokály kék díszítménye spirálos, leveles, virágos elemeivel kapcsolódik esetleg ide.

134 Vélhetően udvarhelyi eredetét talán erősíti Huszka József megállapítása, miszerint az itteni bokályok egyik jellemzője, hogy a minta az edény legszélesebb részén végződik.

135 Bizonytalanságban vagyunk egy hasonló alakú, de súlyos, kevésbé sikerült bokály esetében. Ennek nyakán az előzőéhez hasonló váltakozó fel- és le irányuló egyre növekvő ívekből álló díszítmény van, míg öblén virágos, leveles díszítmény, amelyben a levelek belső csíkozása révén a tordai edényekre hasonlít.

13 Domanovszky György ezeket alsójárai készítésűnek tartotta.

17 Kós Károly viszont úgy véli. hogy itt nem készítettek mázas edényt, csupán a XIX. század vége felé kísérleteztek vele.

13 Könnyű a helyzet, mivel bizonyosan székelyföldi az a bokály, amelyet az ún. cserelapis minta változata díszít. A barna ferde rácsozással tagolt öblén a jellegzetes zöld-sárga oválisokban barna hullámvonal díszítés mellett kevés kék is megjelenik (25. kép).

139 Készítési helyeként Székelyudvarhelyt tarthatjuk nyilván.

140 A cserelapis minta alapján a székely bokályok korábbi itáliai hatást tükröző csoportjába sorolta Kresz Mária.

141 Hasonló mintájút makfalvinak tartott.

142 Pontosan meg tudjuk határozni a következő két bokályt, amelyek a sóváradi típus sajátosságait mutatják, az egyenesen álló tulipánt és a szárából kihajtó kerek virágokat, sakktáblamintás nyakrésszel. Színezésük kék-sárga-barna.

143 Pillanatnyilag udvarhelyinek véljük azt a karcsú testű bokályt, amelynek díszítményét az átlényegített kettős koronájú fa adja két oldalán a gránátalmás, tulipános ággal (26. kép).

144 Feltételesen étfalvinak tartjuk a következő két bokályt, amelyek zöld-sárga-barna színezésűek. Az egyiken nagy agancsos ugró szarvast látunk a félvirágon, két oldalán barna gránátalmák és sárga palmetta zöld levelekkel. Szájpereme alatt az egymáson áthajtó habán eredetű levélmotívum. Fülén erőteljes barna rozmaringdísz (27. kép). 5 Alján sárga-zöld csík. Seres András adata szerint a XIX. század elején barna-sárga-zöld stilizált virágmotívumos és madaras vagy hátranéző szarvasos bokályokat készítettek Étfalván.

146 Újabbnak tűnik egy hasonló színezésű bokály, az ismert félvirág motívum, mellette ügyetlenül hajló virágos ágak. Nyakdíszítése nagyobbodó íves, alul sakktáblamintával.

147 132. Leltári szám: V. 83. 9. 1. M.: 22,3 cm. 133. Leltári szám: DGY. 330. M.: 12 cm. 134. Leltári szám: V. 86. 145. 1. M.: 22,3 cm. 135. Malonyay II. 1909. 219. 136. Leltári szám: V. 84. 60. 1. M.: 22,2, cm. 137. Domanovszky György 1968. 58. A gyűjtő szóbeli közlése is az volt, hogy járai készítésű edény. 138. Kós Károly 1979. 319. 139. Leltári szám: V. 1931. 202. M.: 21,5 cm. 140. Kresz Mária 1991. 81—82. 141. Kresz Mária 1972. 242—243. 142. Kresz Mária 1972. 235. 13. kép. 143. Leltári számuk: V. 1912. 18. 1. M.: 32 cm, V. 1912. 18. 2. M.: 23,3 cm. Hasonló Kresz Mária 1992. 299. kép. 144. Leltári szám: V. 1912. 18. 3. M.: 21 cm. 145. Leltári szám: DGY. 16. M.: 27 cm. 146. Seres András 191 A—15. 275. 147. Leltári szám: V. 1912. 18. 4. M.: 24,3 cm. Hasonló virágmotívum Seres András 1974—75., 15. kép, középső tárgy. 223