A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Néprajz - P. Szalay Emőke: Adalékok az erdélyi bokályok meghatározásához

Az utolsóként bemutatott bokályok közül az első híven őrzi a madaras mintát a tulipános ággal és a hosszú leveliéi, de színeiben a világosbarna árnyalat már azt mutatja, hogy ebben a században készült, az iparostanfolyam hatására jelent meg az idegen szín.

116 Még szembetűnőbb az idegen színek használata egy barna, fehéren pettyezett alapú bokályon, amelyen vízszintesen fut a viráginda zöld, vizeskék, fakóvörös és rózsaszín virágokkal.

117 Végül egy sötétbarna színű, a régi formát is elhagyó rövid nyakú edény, a vállán futó egyszerű levél és pont díszítéssel, fehér, kevés kék és zöld színnel mutatja a fokozatos igénytelenedést.

118 Ugyancsak habán előképre vezethető vissza egy újabb bokálytípus nyakán egyre növekvő ívekkel, öblén váltakozó zöld-barna mezőben fehéren hagyott levél és virágmintákkal.

119 Ezzel a típussal kapcsolatban Kresz Mária feltételezése az volt, hogy készülhettek a nyugat-erdélyi központokban — azaz Nagyvárad, Mezőtelegd, Kolozsvár, Torda és Zilah.

120 A csoport sajátossága, hogy a zöld-sárga-barna színezés dominál, mellette a kéknek elenyésző a szerepe. Ha egyáltalán megtalálható az egyes edényeken, akkor soha nem a hangsúlyos motívumokban fedezhetjük fel, hanem csak csíkként vagy pettyekként. Az említett színek némely edénynél kibővülnek a vörösbarnával, amely székelyföldi bokályokon is ismert.

121 Itt az ún. udvarhelyi bokályok díszítménykincsében feltételezik az ún. győri, azaz felvidéki habán edények hatását, feltételezhető, hogy egy részük ott is készülhetett,

122 Székelyudvarhelyen. A két készítési helyet illetően mindkettőre találhatunk adatot. Ugyanis a Déri Múzeum hat bokálya közül egyik Nagyváradról származik,

123 míg egy másik használati helye a Kalotaszeg volt, Mákófalva, 4 amely szintén a nyugati eredetet támasztja alá. Ugyanakkor egy esetben a Székelyföld szerepel használati és gyűjtőhelyként.

125 További gondolkodásra késztet, hogy Malonyai ilyen díszítésű edényt Kalotaszegről nem közöl, viszont egyetlen darab kivételével mindegyikhez találunk hasonlót a Székelyföldről. Ha a díszítményt aprólékosan elemezzük, akkor találunk két olyat, amelynél palmetták találhatók a váltakozó színezésű mezőkben.

126 Másik kettőnél négy, illetve több szirmú virágok láthatók ugyanitt.

127 Egy újabb bokályon a két palmetta között látható a forgórózsaszerű virág (23. kép). Az utolsónál a virágok egy nagy levelet fognak közre.

129 Ez az, amelynél a válldíszítés is eltér a többitől. Míg azoknál ferdén osztott négyzetek váltakoznak csíkokkal vagy ferde barna rácsozással, amely ismét a székely bokályok jellegzetességének tűnik, és talán tovább erősíti esetleges székely eredeztetésüket, addig ennél zegzug vonal közeibe helyezett levélszerű motívumok láthatók. 116. Leltári szám: V. 83. 105. 1. M.: 23 cm. Vég Olivér 1977. 26—27. így feltételezhető, hogy Telegdi Sándor Dani készítette, aki 1910-ben Budapesten volt tanfolyamon. 117. Leltári szám: V. 73. 45. 1. M.: 22 cm. 118. Leltári szám: V. 84. 61. 1. M.: 20,8 cm. 119. Kresz Mária 1972. 110. kép, jobbról a második edény. 120. Kresz Mária 1972. 236. 121. Ilyen színnel díszített edények Domanovszky György 1981. II. 136. kép. 122. Kresz Mária 1961. 175. 123. Leltári szám: V. 84. 45. 1. M.: 20,4 cm. Bár ez itt a gyűjtési helyet jelenti. 124. Leltári szám: V. 90. 43. 1. M.: 25 cm. 125. Leltári szám: V. 85. 2. 1. M.: 21,6 cm. 126. Leltári szám: V. 1905. 13. M.: 21,5 cm. Hasonló Malonyay II. 1909. 215. 244. kép alsó sor bal szélső, V. 84. 45. 1. M.: 20,4 cm. Az előbbinél még a váll díszítése is megegyezik. 127. Leltári számuk: V. 85. 2. 1. M.: 21,6 cm, V. 90. 43. 1. M.: 25 cm. Az elsőhöz hasonló Malonyay II. 1909. 214. 343. kép 3. sor, jobbról a második, valamint a másodikhoz Malonyay II. 1909. 211. 340. kép 2. sor bal szélső. 128. Leltári szám: V. 1917. 76. M.: 23,3 cm. Hasonló Malonyay i. m. 217. 345. kép 2. sor bal szélső. 129. Leltári szám: V. 83. 8. 1. M.: 22 cm. 130. Lásd pl. V. 1917. 76. és V. 85. 2. 1. 221